Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

Címzés: Herrn dr. L. Fülep Pécsvárad Ungarn. Abs. [ender:] Gräfin L. Eulenburg Liebenberg bei Löwenberg-Mark über Berlin N. Eulenburg, Augusta zu ld. 1326. sz. Kedves öreg barátom! Most kaptam VII. 16-i lapját, ezer köszönet érte. A lapot rajta a házával nem kaptam meg. Csak egyszerű lapot lehet írni, kép nélkül. Sven Münchenben dolgozik egy gyárban és mindeddig nem katona; házas, és két kisfia van. Ha nem szeptemberben, akkor októberre remélem a viszontlátást. Bizony, furcsa lesz! Mindketten hosszú, eseménydús életet éltünk, mióta utoljára együtt voltunk, mikor is? És hol volt? Firenzében? Levantóban? Már nem is tudom. Maga sose jön el Magyarországról? Remélem, csak nem lett nehézkes! Én mindenesetre jobban élvezem az életet, mint valaha (békében), nehézségek nincsenek, még ínséges időkben sem. - Nagyon nehéz lesz hamarosan elmennem Liebenbergből, a természet olyan csodás itt, 20 ezer hold, 5 tó remek parttal, tölgyerdők és teljes magány. Csak a kastély, az udvar és néhány hozzátartozó ház. Régi barátsággal gondol magára Lycki 1 A lap nem ismeretes. Sven Jaroljmek Augusta zu Eulenburg nagyobbik fia. 3 Ld. 1338/2. 1346. ELEK ARTÚR - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1940. VIII. 18. Carissimo, hát úgy múljék el, nem mondom, hogy: ez az év, de ez a tavasz-nyár, hogy levelet se váltsunk? Bennem rég feszeng az írnivaló és Isten a tanúm, hányszor halasztottam reggel estére, este meg reggelre. De nincsen erőm ahhoz, hogy mindent kiöntsek magamból és kevesebbet nem akartam. Emlékszik még régi vitáinkról,

1 amelynek tárgyi symboluma az ördög volt? Az ördög, aki látszólagos jótetteken át készíti elő a maga rontó terveit? A Maga képe volt, s én akkoriban úgy vélekedtem, hogy a jó, még ha rossz szándék előkészítésére való is, jó marad és javára írandó annak, aki elkövette. Nem egyszer tértem vissza gondolatban erre a mi vitánkra. S ma már nagyon közel vagyok Magához. Amit május óta megértünk,

2 az Magát igazolta. Szörnyű idegpróbákat értem meg. Úgy védekeztem az összeomlás ellen, hogy abbahagytam az újságolvasást. Belé sem nézek a lapokba, a rádiót pedig úgy kerülöm, mint a régiek a pestist. Ilyen mesterséges módon valahogy megvoltam. De ami az életnek értelmet és írt ád, a munkakedv elkerült. Nem csak írni nem írtam semmit ebben az egész esztendőben, de olvasni sem tudtam igazán. Pedig mennyi minden érdekel, és mennyi tervem vár megvalósításra! Most Hévízre készülök, 23-án, vagy 24-én utazom. Egész télen átjártam gyógygimnasztikára, és az állapotom annyirajavult, hogy rheumától teljesen mentesnek 105