Fülep Lajos levelezése IV.

Levelek

érezhetném magamat, ha bizonyos mozdulatok - igaz, csupa olyan, amely valójában fölösleges mozdulat, mert életmódomban nincsen szerepe - szóval ha bizonyos erőltetett mozdulatok fájdalmat nem okoznának. Azt remélem, hogy Hévíz megszabadít tőle. Ugyanaz ott a fürdőorvos, aki itthon a karjaimat csavargatta. Hát maguk, don Felipe? Milyen volt a telük, milyen a tavaszuk és ez a szomorú nyár? Hogy viselkedett az egészségük? A munka kívánság szerint ment-é? És vannak-e terveik a nyárutóra? Debrecen lesz-é?

3 A Senora hazalátogat-e az idén? Vagy talán túl is van rajta, s akkor engem átutaztában elkerült volna? Tanti questioni. Ha hamarosan választ kaphatnék, a levél még itthon találna. Hévízről majd jelentkezem. Oda azzal a reménységgel és vággyal is megyek, hogy sok tétlen időmet munkával tudom eltölteni. Tavaly jól tudtam ott dolgozni, és megvigasztalódva tértem haza a vigasztalanságba. Óh, bár tudnék kiszakadni az időből és olyan mértékig beléfeledkezni abba, amivel foglalkoznom olyan kívánatos, hogy semmit se lássak, semmit se halljak, semmit sem érezzek abból, ami körülöttem történik! A ténta kifogyóban pennámból, itt tehát abba kell hagynom. Egy jó szót, és addig is szeretettel üdvözli mindkettejüket Arturo MTAK Kézirattár Ms 4586/92. Kézírás. Rajta piros ceruzajelzések, valószínűleg FL jelei az 1947-es Elek-emlékünnepélyen tartott előadásához. Zengővárkonyba írt levél. 1 A vita, amelyre Elek utal, valószínűleg szóban zajlott. Levelezésbeli nyomát ld. 1938. X. 29. ill. XI. 17. (FL-lev. III. 1268. és 1269. sz.). Elek a politikai helyzetre utal: Belgium, Hollandia és Luxemburg lerohanása, a dunkerque-i csata, a Chamberlain-kormány bukása Angliában V. 10-én, a compiégne-i francia fegyverszünet VI. 22-én. 1939 őszén FL Debrecenben töltött néhány hetet gyógyfürdőn. 1940-ben nem ismételte meg a kúrát. 1347. FÜLEP LAJOS - ELEK ARTÚRNAK [Zengővárkony,] 1940. VIII. 20. Carissimo, mea culpa! most én maradtam el a levélírással, válaszul a Maga „nagypéntek éjjelén" írt levelére.' De én is úgy voltam azóta a levélírással, mint Maga - a levele itt volt mementonak előttem az asztalon, de nem volt lelki erőm az íráshoz. A Maga állapotát tökéletesen átérzem, tán nem kell mondanom - de mit tudjak szólni? Teljesen tehetetlenek vagyunk. Szüntelenül gondoltam Magára, talán érezte is. Ruth Noéminak: Ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és 106