Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

mégiscsak vagyok, hogy a Baumgartenből nyomasztó és megbénító adósságaim egy részét legalább ki tudtam fizetni." (FL-lev. II. 785.) 3 Thienemann (utóbb Tass) Tivadar (1890-1985) germanista, 1920 óta a pécsi egyetem német nyelv és irodalom, majd 1934-től a budapesti egyetem professzora lett. Mint a Baumgarten-alapítvány tanácsadó testületének tagja támogatta FL Baumgarten-díját. A következő évi díjak elosztásáról tárgyaló 1930. XL-ban tartott ülésen javasolta FL díjának meghosszabbítását a következő évre. A XII. 2-i ülésen Schöpflin Aladár újra felvetette FL évdíjának meghosszabbítását, XII. 16-án azonban már nem került szóba FL neve. A Babits által ígért, májusban esedékes segélyre vonatkozólag a hiányosan fennmaradt Baumgarten-iratokból nem állapítható meg semmi. Ha sor került ilyen segélyek kiadására, FL nem részesült belőle. 4 Ld. 794/7. 5 A rektor: Bozóky Géza (1875-1960) jogász, 1900-1912 között egri joglíceumi tanár, 1912-1914 között a pozsonyi jogakadémia, 1923-tól a pécsi egyetem kereskedelmi és váltójog-professzora. 6 Aprorektor. Molnár Kálmán (1881-1961) jogász. Az egri joglíceum, majd 1925-től a pécsi egyetem közjogi és politika professzora. 1945-1949 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem tanára. 7 Klebelsberg Kunó gróf (1875-1932) politikus, miniszter. 1921. XII. 3. és 1922. VI. 16. között belügyminiszter, 1922. VI. 16.-1931. VIII. 24. között vallás- és közoktatásügyi miniszter, közben 1930. IX. 8.-IX. 28. között népjóléti és munkaügyi miniszter is volt. 8 Nouvelles Littéraires - 1922-ben megindított, ma is élő francia folyóirat. Ld. még 862/5. ill. 1099/2. 9 Elek Artúr nem járt húsvétkor Zengővárkonyban. Legközelebbi látogatása csak feltételezhető; 1933-ban kerülhetett rá sor, mivel FT 1067. sz. levelében azzal biztatja: „Garantálom, az idén nem lesz bolha." 1

0 Célzás Elek 1930. VIII. 22. és IX. 16. közötti várkonyi látogatására, amikor hazafelé utaztában ellopták a kabátját. Ld. FL-lev. II. 781. és 786. sz. 797. FÜLEP LAJOS - RAVASZ LÁSZLÓNAK Zengővárkony, 1931. II. 27. Főtiszteletű Püspök Úr! Magántanárságom ügyében

1 vagyok ismét kénytelen Főtiszteletűségedhez fordulni. Előre bocsátom, magamtól nem tenném, mert restellem, de Tolnai Vilmos

2 bölcsészeti dékán és [Halasy-] Nagy József professzor

3 ezt kívánják tőlem s annyira lelkemre kötötték, hogy nem tudnék mit felelni nekik, ha nem tenném meg. A Karnál az ügy nagyon szépen keresztül ment. Magántanári próbaelőadásom, mindenki állítása szerint, általános és nagy sikert aratott.

4 Utána a dékán ott, a tanárok és a közönség előtt kijelentette, hogy a Kar magántanárrá habilitált. Hátra volt még, amiről azt mondták, merő formalitás: hogy a tanács fölteijessze megerősítés végett. A tanács azonban egyik kari ülésről a másikra halasztotta, hol ilyen, hol olyan ürüggyel. Kisült, hogy a rektor, Bozóky

5 és Molnár jogi prof.[esszor],

6 mindent elkövetnek az ügy elgáncsolására. Hogy mi az ok? Érdekelt fél lévén, de meg egyébként is másoktól kapott információkra utalva, nem a magam nézetét adom elő. Azok, akik a dologgal foglalkoznak, egybehangzóan megállapítják, hogy klerikális hajsza, mely nem tűri, hogy református ember, s hozzá pap, kerüljön az egyetemre. Bizonyságul idézem [Halasy-] Nagy J.[ózsef] 11-i leveléből: „Közben a kleriká34