Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

cheni éveket — elsőben. Csakugyan meghal Heinrich a végén, de nem a maga kezétől, hanem anyja után búsultában, az önvádtól. A kedves Senorának most nem írok külön, de még egyszer hálásan köszönöm a távolból való gondoskodását. Persze úgy lett volna igazán szép, ha őt is otthon lelem. De megvigasztalt annak tudata, hogy ott van, ahol lennie olyan nagy öröm neki.

14 Mindkettejüket szeretettel üdvözli Arturo MTAK Kézirattár Ms 4586/79. Kézírás. Zengővárkonyba írt levél. 1 Nem tudni, milyen kéziratcsomagra vonatkozik az utalás. 2 Elek Artúr zengővárkonyi látogatása utáni hazautazásáról van szó. 3 Ld. 797/2. 4 FL egy fenn nem maradt, ez idő tájt Elek Artúrnak küldött levelében kérdezhette, olvasta-e Elek Illyés Pusztulás c. cikkét. Mint a továbbiakból kiderül, benne FL a 932. sz. Illyésnek szóló levélben írtakat fogalmazhatta meg. Valószínűleg e levéllel egyidejűleg küldhette Eleknek az első sorban említett kéziratcsomagot is. 5 Ld. 830. sz. 6 Ld. 930/2. 7 Ariosto, Lodovico (1474-1533) olasz költő halála 400. évfordulójára utal, amely alkalomra eszerint FL cikket készült imi. A cikk nem született meg. 8 FL Humanizmus - Ariosto - Machiavelli címmel tanulmányt írt a Művelődés Könyvtára c. sorozat Aexander Bernát szerkesztette Világirodalom c. kötete számára. 1916-ban elkészültek a korrektúra-levonatok, de a kötet végül nem jelent meg. 1923-ban FL ki akarta adatni a tanulmányt, s ehhez Elek Artúr segítségét kérte. Ld. FL lev. II. 457. sz. 9 Lettere di Ariosto per cura di Antonio Cappelli. Bologna, 1866. 1

0 Elek elsősorban a Baumgarten-díjra gondolva figyelmeztette FL-t a publikálás fontosságára. 1

1 FL válasza nem ismeretes; 1933-ban Elek Artúrnak írt levelei nem maradtak fenn. 1

2 Császár János tanítóról van szó, aki 1929-1953 között tanított Zengővárkonyban. 1

3 Gottfried Keller: Der grüne Heinrich c. művére utal. Nem tudni, melyik kiadásra gondol, a regénynek több, az első, 1852-55-ös változat alapján megjelent kiadása is van. 1

4 FLné Debrecenben járt a szüleinél. 932. FÜLEP LAJOS - ILLYÉS GYULÁNAK Z[engő]Várkony, 1933. IX. 13. Kedves Gyula, mióta a Nyugat cikkeddel

1 ideérkezett, egy nagy gondom van: hogy újak Neked. Napról-napra halogattam, mert ilyen kínos-keserves föladat előtt alig álltam valaha. A cikkre, azután, hogy elolvastam, napokig rá-rápillantottam, abban a reményben, hogy csak érzéki csalódás az egész: neved sokszor megnéztem alatta s a címlapon — végül bele kellett győződnöm, hogy így van. Megérteni azonban nem tudtam, ma se tudom, s attól tartok, sohase is fogom tudni. Mi ez? kínzom magam, s nincs rá felelet. Könnyű volna felelni rá, ha nem úgy éreznék Irántad, mint ahogy érzek — 198