Fülep Lajos levelezése III.

Levelek

amit Várkonyban tudott meg. Annyira magáévá tette a maga fejtegetését és adatait, hogy úgy mondta el, mint a sajátját. Minthogy ügyről, még pedig nem kicsi ügyről és ennek szolgálatáról van szó, úgy érzem, hogy az idézőjelek elhagyását meg kell bocsátani neki. Nem hinném, hogy bármi olyan motívum is motoszkált volna benne, amit rosszra lehetne érteni. Fiatal ember, lelke van és fel tud buzdulni. A tanítványok, amíg fiatalok, többnyire úgy szokták, hogy a tanítónak magukévá tett gondolatait mint a magukét öntik ki, rosszhiszeműség nélkül. Nem tudom persze, hogy mit ír a levelében, melyet maga nem-őszintének mond. Mindenesetre örülök, hogy nem sietett válaszolni neki. Arra ráér később is. Egyébiránt Babitsot (szegényt nagyon szomorú állapotban találtam: két napig a veseköve gyötörte s utána többnapos elállíthatatlan fejfájás. Nagyon sápadt, az arca beesett, a vonásai mélyen árkosak) nagyon föllelkesítette a cikk. Maga a théma izgatja. Azt mondja, Tolnát, Baranyát ifjúkorából jól ismeri, s a németség elterebélyesedését már akkor fájdalommal észlelte. Azóta, mondja, akkor még tiszta magyar falvak teljesen elnémetesedtek. Annyira pesszimista, hogy szerinte még ő meg fogja érni a magyarság teljes elpusztulását. Az a terve különben, hogy Illyés cikkével nem zárja le a thémát, hanem enquéte-szerűen folytatja tágyalását.

6 Arra az ellenvetésemre, hogy aligha kap hozzá olyan írókat, akik a kérdést alaposan ismernék, azt felelte, hogy nem éppen szakszerű, vagyis adatszerű tárgyalásra gondol. Qu'en ditesvous? Itt a vezető szólam magát illeti. Sajnálom, hogy Ariostóról

7 lemondott. Nem használhatná föl (átdolgozással, esetleg kihagyásokkal) azt az írását, melyet a Világkönyvtár „Világirodalom" kötetébe írt annak idején?

8 Szó ne essék magyarul Ariostóról ebben a hangos jubileumi esztendőben? N.[ota]b.[ene] megvan Ariosto leveleinek kötete.

9 Ne küldjem el? De ha nem Ariostóról ír, akármiről, csak íijon. Nem jó, ha az esztendők múlását mutatkozás nélkül tűri az író. Olyan hamar elfelejtik társai, hogy volt és hogy van!

1

0 Tudná-e hasznát venni a következő könyveknek (két példányom van belőlük, mert mikor annak idején megvettem őket, nem emlékeztem arra, hogy már megvannak):

1

1 az Insel Büchereiből: 1. Das Puppenspiel von Doktor Faust. 2. Schiltbergers Reisebuch (1394 —1425) Mit Holzschnitten der ersten Ausgabe. 3. Marie Bashkirtseff: Journal (de csak az első kötetje). A szerencsétlen tanító

1

2 esete állandóan foglalkoztat. Hogy még nem sikerült megakadályozni a műtétet! Csak nem tették tönkre a szerencsétlent? És hogyan oldotta meg a helyettesítés problémáját? Az idő erre nálunk elszomorodott. A nap ugyan még éget, ha süt, de a színe egyre fehérebb — télszínű. Melegedni képzeletben Várkonyba járok vissza. Eleven emlékem a Pfarrhof almaszagú kertje és a csodás gesztenyés. Illyés folyton szelídgesztenyefákat említ. Milyen képzetrontó jelző itt a „szelíd". Megsemmisíti a hatalmasnak, a nagyszerűnek, az öröknek képzetét. Igaz! hazaérkezésem után harmadnapra megkaptam (kölcsön) a Grüner Heinrich Urfassungját.

1

3 Még olvasom, de azt már látom, hogy csak a közepe azonos az átdolgozott kiadással. Az elejét és végét harmadik személyben beszéli el Keller, csak a közepét — a gyermek- és ifjúkort s a mün197