Fülep Lajos levelezése II.
Levelek
tudjom megfejteni a dolgot, hogy maga [küldette nejkem tán Norsa 2 által. Mivel [ez a] dolog fölöttébb kinos, kérem, (úja meg,) hogy csakugyan így van-e? 2./ A Dante-cikkről való vélemény-közlést mért vette olyan komolyan? 3 Csak úgy gondoltam, hogy ha éppen véletlenül hall valamit, ne felejtse el megírni — de hogy csak egy lépést tegyen is, vagy direkt kérdezzen, erre egyáltalán nem gondoltam, s nagyon kérem, ne incommodálja magát vele. Szeretettel Fülep Lajos OSzK Kézirattár Fond 253/174. 7. sz. Megj.: Fülep-Elek lev. 53. Zárt levelezőlap, a bélyeg kivágva, ezért a szöveg megcsonkult, ez részben, feltételesen pótolva. Címzés: Nagyságos Elek Artúr úrnak Budapest I. Mátray utca 5. I. 5. Kézírás. 1 A Firenzében 1921-ben kiadott mű élete végéig megvolt FL könyvtárában. 2 Ld. 384/8. 3 Ld. 387. sz. - Elek valószínűleg a 389. sz. levélből kikövetkeztethető, korábban írt s nem ismeretes levelében számolt be arról, hogy tudakozódására mit tudott meg a Danet-cikk visszhangjáról. 391. FÜLEP LAJOS - RAVASZ LÁSZLÓNAK Medina (Tolna m.) 1921. X. 7. Kedves Barátom! Megkaptam szíves soraid. 1 Köszönöm, hogy nagy elfoglaltságod közben időt szakítottál rájuk. Ugyancsak köszönöm a Dombóvárra 2 való áthelyezést is, mint jó szándékodnak nyilvánulását. Amit a gyülekezet lelkületéről írsz, nagyon biztató — de a puszta lét lehetőségét sem tudom, megvan-e ott. Úgy látszik, magad sem tudod egészen biztosan, különben közlésed nem volna olyan határozatlan s oly kevéssé megnyugtató. Azt írod ugyanis: „ha anyagilag biztosítani tudják ezt az évet stb." — tehát az is lehet, hogy nem tudják? Akkor én velem mi lesz? Utazhatok máshová? Nem győzöm anyagilag. Az idén már egyszer megtörtént, hogy Pestre kellett utaznom hiába, mert Kováts Takácssal Csákvárra 3 neveztetett ki adminisztrátornak, vissza kellett csinálnom s ez a hecc ezernél több koronámba került —, egyszerűen az ablakon kidobva, mikor a legszükségesebbre is alig telik! (Adósságom van fizetetlen.) Próbavállalkozásokba tehát lehetetlen belemennem. Egyszerűen nem bírom se testileg, se lelkileg, se pénzileg. Gondold meg, hogy másodmagammal vagyok, két ember személyi- és háztartási fölszerelésével kell utaznom, aminek csupán a podgyász költsége rengetegre rúg. Adósságomat pedig nem szabad szaporítanom — elviselhetetlen nekem. (Soha életemben nem volt egy fillér adósságom, csak mióta pap vagyok.) Ha állandó helyre megyek, nem baj — ha azonban bizonytalanra, ahonnan esetleg pár hét múlva mennem kell, akkor nem győzöm. Talán emlékszel rá, mielőtt Erdélybe mentem, Károly bátyánk 4 kínált nekem valahol jó jövedelmű sinecurát (va95