Fülep Lajos levelezése II.
Levelek
lami kastélyban lakhattam volna), de nem fogadtam el, mert nem tekintettem kellő munkatérnek s inkább mentem a kezdet nehézségeivel küzdő Szovátára. 5 Most sincsenek anyagi igényeim s a legnagyobb örömmel megyek el Dombóvárra, ha van hol laknom s mit ennem. Mást nem kívánok, de ezekről, sajnos, még nem mondhatok le. Mivel pedig a te leveledből egyáltalán nem derül ki, hogy e két kellék ott csakugyan megvan, sőt kérdésbe van téve, mielőtt engem csakugyan odahelyeznél, engedd meg kérlek, hadd újak előbb (s e levéllel egyidejűleg teszem) Jakab Lajosnak 6 pontos információk beszerzése végett. Addig tehát, amíg onnan megfelelő választ kapok, kérlek, tartsd függőben a dolgot — amint a válasz megjön, azonnal értesítelek. Leveled többi részére külön és részletesebben fogok felelni, most sietek, hogy ez elmenjen, hogy esetleg késése folytán valami galyiba ne történjék. Szerettei üdvözöl Fülep Lajos Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/l. c. Elnöki ír. 1921. I. doboz, 11/40. Kézírás. Budapestre írt levél. 1 Nem maradtak fenn. 2 Ravasz László javasolta megoldásként az újdombóvári misszió lelkészségét, amelyet püspöki kinevezéssel s nem választás révén lehetett betölteni. Javaslatának alapja a FL 382. sz. levele mellett elhelyezett Vincze Eleknek, a külsősomogyi egyházmegye esperesének 1921. IX. 15-i jelentése az egyházmegye segédlelkész-szükségletéről (Dunamell. Ref. Ek. Lt. A ppi hiv. ir. 1860/1921.) amelyben első helyen szerepel „Dombóvár, lelkész nincs: missziói egyház, fizetéskiegészítés nincs." A dombóvári kinevezést Ravasz 1921. X. 2-án írta alá (MTAK Kézirattár Ms 4593/20.) Dombóvár Újdombóvárral közösen és együttesen 1917-ben lett önálló anyaegyházközség. FL ottani működésének kevés dokumentuma maradt fenn. Legátfogóbb s munkásságáról képet adó irat ez időből a Missiói jelentés Dombóvár egyházközség társ-, leány- és fiókegyházairól, illetve szórványairól, valamint ezek lelkészi gondozásáról az 1921-ik évben, amely a következőket tartalmazza: 1921 év november 1-én vettem át az egyházközség vezetését, azért a megelőző időre vonatkozólag csak hallomás útján szerzett adataim vannak a hitéletet illetőleg. Nagy általánosságban azt mondhatom, hogy a hitélet - más helyekhez viszonyítva - eléggé eleven, és sokat ígérő javulást is mutat. Ebben azt hiszem, nagy része van annak, hogy a híveket házanként látogatom s a betegeket amily gyakran csak lehet, fölkeresem. A hívek különösen örülnek és hálásak azért, hogy a hittan-tanítást a lehető leggondosabban látom el s főleg, hogy a tanítványokat megtanítottam az egyházi énekekre. Mint jóformán mindenütt, úgy itt is a gyülekezetnek bizonyos csoportja az, mely az egyház ügyeivel buzgón foglalkozik és törődik; áldozatkészségben azonban senki se marad hátra s mindenki megteszi, amire egyáltalán képes. Sajnos, a gyülekezet anyagi erői igen korlátoltak, pedig a ref. egyháznak kevés gyülekezete van, mely oly fontos hivatást tölt be s annyira rászolgálna a támogatásra, mint a dombóvári. Nagy katolikus tengerben főleg olyan foglalkozású tagjai vannak, akik másutt elég gyakran a szocializmus felé orientálódnak. A hívek legfőbb vágya, hogy lelkészlakjuk legyen állandó lelkésszel, templomuk és kánloijuk. A telekvétel valamelyest közelebb hozta e vágy részleges teljesülését, de megvalósítása egyelőre még saját erőiket meghaladó nehézségekbe ütközik. Ugyanez az oka annak, hogy a szórványokat még alig látogathattam, de bírom két egyháztagunk ígéretét, hogy kocsijukat rendelkezésemre bocsátják s akkor majd eleget tehetek eme kötelességemnek is. Fülep Lajos h.jelyettes] lelkész Dombóvár, 1922. jún. 28. 96