Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

Még mielőtt elmentem Nyugatékhoz és átadtam a kéziratot. 1 Nagy örömmel fo­gadták. Osváttal azóta is beszéltem. Kéri és vátja a festőművészettel foglalkozó tanulmányát. 2 Annak is igen-nagyon örülne, ha Ravaszt sikerülne rávennie arra, hogy a Nyugatnak írjon. 3 De nem hisz a kísérlet sikerében. Az Ady — Ravasz-ügyre ő is jól emlékszik, s arra gondolt, hátha Adyról írna valamit a püspök űr? 4 Ravasz egy ötlet, úgy-e? (Az első szójátékost is le kellett volna bunkózni!) Tegnap már útnak is indítottam két kis olasz fordításomat, 5 ezzel a levéllel egy időben a Nyugat szept. 1-ji számát adom postára. Még szerdán d.U. föllátogattam uramöcsémékhez 6 s ott kipakkoltam Medinán szerzett ismereteimet. Szakszerűen értekeztem a libatömés bonyodalmairól és a ku­korica terméketlenségéről. A magammal vitt tojások közül — a csomagolás dicsére­tére legyen mondva — egy sem törött el. Laczkó Géza a Carducci-nyomorúság elkészültének szörnyen megörült, pedig azt hittem már, hogy mással végeztette el közben a fordítást. 7 Olasz vendégem is van. Norsa barátomnak 8 orvos unokaöccse, rándult el néhány napra Pestre (Bécsből), hogy törvényszéki orvostani intézeteinket és egyebeinket megtanulmányozza. Szégyenlem, de jobban beszél olaszul, mint én. Vasárnapra nya­kamba veszem és megmutatom neki Budát. A padovai egyetemen asszisztens. És Budapest sokkal jobban tetszik neki mint Bécs, amelyről úgy vélekedik, hogy túlságosan hasonlít az ő városaikhoz, azaz hogy Torinóhoz. Nyilvánvalóan azok kö­zül az olaszok közül való, akik nem szeretik a régit, hanem a „modern"-ért rajonga­nak. Tegnap már a hivatalomba is bevonultam. Ismét nagy sokaságú kondoleáló levél 9 várt benne. Mikor készülök el a válaszolgatással! Képzelje, már Schubringtól 1 0 is megjött a válasz szept 2-án Medinából elküldött levelemre. Nem hiába Medina a világ közepe! Ma fölkeresett Kerner néni gépész fia, az István. Kérdeztem, hogyan talált rám, amire kiderült (involontariamente), hogy faluvégi és légymelléki kis szobámban ala­posan körülnézhetett, mert egyrészt a leveleimen megtanulmányozta a boríték há­tára írott címemet, másrészt a Nyugat-on elolvasta életemnek azt a kompromittáló adatát, hogy főmunkatársa vagyok ama folyóiratnak. A címemet ugyan elfelejtette, de azt, hogy Nyugatos vagyok, nem, s azért egyenest Nyugatékhoz ment föl, onnan a lakásomra jött, s végül Az Újság szerkesztőségében akadt rám. A másik kompromit­táló adat. Csak közvetve rossz hírbe ne kerüljön általa Ön is. A jóember állítólag a családjáról akart hírt adni általam, de talán inkább arra az ígéretemre gondolt, hogy megkérdem, hátha találok számára házmesteri állást. Meg is kíséreltem, s remény­ség is mutatkozik. Most pedig még egyszer köszönöm a sok jót, a miben részesítettek. Csákvár, Bo­gyiszló 1 1 felől nagyon várom a jó híreket. Egyben üdvözlöm medinai barátainkat, Judi nénit és Tóthékat. De többi barátomat is: a Nam- és Kimmacskát, Pudort és Vilit, a szép zöld mezőket, a tiszta kék eget, a Siót és a kedves kerti cinegéket. Szeretettel Sor Alessio-juk 87

Next

/
Thumbnails
Contents