Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

2 A lelkészi oklevél nincs meg FL hagyatékában. A szolgálati bizonyítványt Kátai Endre állította ki 1921. VII. 28-án (MTAK Kézirattár 4593/13-14. 2 pl.) 3 FL bölcsészdoktori oklevele 1912. VI. 8-án kelt, filozófiából, művészettörténetből és olasz-nyelvés irodalomból doktorált summa cum laude eredménnyel. (MTAK Kézirattár Ms 4592/23.) -1915 tavaszától kezdve, majd az 1915/16-os tanévben helyettes tanárként franciát tanított a Budapesti Társulati Kereskedelmi Akadémia felsőkereskedelmi iskolájában. - 1915 őszétől 1918-ig művészettörténetet is előadott a Budapesti Községi Iparrajziskola női továbbképző tanfolyamán. Itt 1920-ig szerepel a neve a tanárok listáján. 4 A Főváros által 1892-ben alapított Ferenc József koronázási jubileumi ösztöndíját a tudományos irodalom kategóriájában FL 1913-ban kapta meg. A díj „nem a bevégzett tehetségeket akarja megkoronázni, hanem támogatni kívánja azokat, akik a magyar tudományos irodalom, szépirodalom, művészet (festészet, szobrászat, építészet, zene), valamint a kereskedelem és ipar területén rátermettségüknek már nyilvánvaló jelét adták..." 5 A külföldi előadások: a firenzei Biblioteca Filosoficában Nietzsche-ről 1910. II. 13-án, majd La memoria nella creazione artistica címmel 1911. I. 29-ben, ez utóbbinak kapcsán II. 11-én külön vitaülést rendeztek. 6 Medinai lelkészségére utal: ld. 348/3. 373. FÜLEP LAJOS - NAGY FERENCNEK Medina, 1921. VIII. 2. Nagytiszteletű Esperes Úr! A hivatalos kérvényen

1 kívül, kérem, méltóztassék megengedni, hogy privátim is előterjesszem kérésemet. Tálán némi merészségnek látszik részemről, hogy éppen én kérem kegyes támogatását, aki nem tudtam szimpátiáját kivívni,

2 de teszem azt abban a reményben, hogy esetleg aggályai velem szemben azóta már eloszlottak, miután egy év leforgása alatt bebizonyítottam, hogy nem diplomáim számát akartam a lelkészivel szaporítani, hanem testestől-lelkestől Krisztus és az egyház szolgálatába szenteltem magam. Egy év ugyan még nem nagy idő, de ha Nagytiszteletű Esperes Úr ismerné azokat a körülményeket, amelyek között ez az idő eltelt s azt a mérhetetlen sok szenvedést, amelyet hivatásom teljesítéséért elviseltem — tanúm rá Kátai Endre N[agy]t[iszteletű] esperes úr-, akkor meggyőződnék arról a hűségről, mellyel helyemen kitartottam. Ami más téren való működésemet illeti: a legszigorúbb fegyelem ideáljával léptem a lelkészi pályára s ezt a mértéket első sorban magamra alkalmaztam, alkalmazom és kívánom is mindig alkalmazni. Ezért soha püspököm tudta és engedélye nélkül egy lépést sem tettem s amikor 1919-ben külföldre mentem, ő maga ezzel küldött s oszlatta el aggodalmaimat: „csak menjen, ez most minden másnál fontosabb."

3 S hogy mekkora szolgálatot tettem a magyarság ügyének, erősen hiszem, egykor még nyilvánvalóvá lesz mindenek számára. De ha valaha miben vétettem is, a lefolyt év alatt levezekeltem. Senki és semmi más támogatóm nincs, mint a munkám, a szenvedésekben kipróbált türelmem, alázatosságom és jóra való igyekezetem. Isten színe előtt merem mondani, hogy ha N[agy]t[iszteletű] Esperes úr működésemet és törekvésemet látná, megtisztelne jóin73