Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

687. FÜLEP LAJOS — KÁTAI ENDRÉNEK Zengővárkony, 1929. VIII. 3. Nagytiszteletű és Méltóságos Esperes Úr! Megkaptam f.[olyó] hó 1-én kelt n[agy] b[ecsű] levelét s a várkonyi förmedvényt. 1 Mivel egy percig se hagyhatom magamon száradni, most csak ennyit mondok róla; elejétől végig aljas rágalom. Nemcsak hogy nem igaz az egészből egy szó sem, de a főbb dolgokban, pl. az egyházi élet terén, épp az ellenkezője az igaz: soha se volt itt olyan egyházi élet, mint az én ittlétem alatt, persze Kajdi idejövetele előtt. Ezt pon­tos és konkrét adatokkal fogom bizonyítani. De egyáltalán minden pontról ki fogom mutatni, hogy hazugság és rágalom. Egyébként ezt az aljas írást Kajdi maga készítette és írta. Azt hiszem, elég hű arc­képe neki, aki így képes írni rólam és önmagáról Az aláírókról pedig azt tartom, a fele se tudta, mit írt alá. A főkolomposokat rágalmazásért bíróság elé fogom állítani. Kommentár egyébként nem kell hozzá annak a számára, aki tudja az indító oko­kat. Ha volt valaha elvetemült zaklatás, úgy ez az. Éppen ezért nem fojthatom el magamban a kínosan fájdalmas érzést a bánásmód miatt, melyben részesülök. Lehet, hogy én most érzékenyebb vagyok, mint kellene, de ne tessék csodálni, tele vagyok sebekkel gyötrelemmeL Én azonban tudok rá ese­tet, amikor más traktusban egy lelkészt ilyen módon rágalmaztak, akkor az esperes megküldte neki az iratot, hogy tudjon róla, de még a gondolatát is kizárta annak, hogy az illető válaszoljon rá és saját maga állapította meg, hogy rágalmazás, zaklatás az egész. Én pedig egyetlen jóindulatú szót sem kapok, melyből érezhessem, hogy az egyházi felsőbbségem tudja az igazamat s kész engem megvédeni, s bennem az egy­ház tekintélyét és érdekét, az elvetemült gonoszság ellen. Itt állok, a pap, szemben egy megvadított tömeggel s egy mindenre elszánt csalóval, aki júl.[ius] 8-án, az iratok átadásakor 2 szemembe mondta, hogy tönkre fog tenni, el fog pusztítani — sa vilá­gi hatóság védelmén kívül egyházi részről egyetlen biztató, segítő, megértő szót sem kapok. Ha valaki, úgy én tisztelem a pártatlanságot, de mikor egyik oldalon ott áll a kirpóbált papi tisztesség és becsület, évek odaadó munkájának eredménye, a másik oldalon pedig egy okirat-hamisító és néplázító — akkor mind a két oldalt egyformán kezelni azt jelenti, amit az elsőnek végtelenül megnehezíteni, a másodiknak végtele­nül megkönnyíteni a helyzetét. Ne méltóztassék zokon venni, amit írok, de rettene­tesen el vagyok keseredve. Én afelől teljesen nyugodt vagyok, hogy az igazság min­den tekintetben tökéletesen kiderül — de idegekkel megvert ember vagyok és nem tudom, hogy' bírom ki odáig. Hiszen a várkonyi helyzet még ezután fog bonyolódni. Amint megírtam többször, Kajdi a tanítói javadalmat fölszedi előre, ép arra való hivatkozással, hogy ő nincs föl­függesztve. Ha bekövetkezik az, hogy ő vagy megszökik vagy itt marad és elítélik, ál­lásától megfosztják (hiszen még nincs is végleg megerősítve az állásában; a mostani közgyűlésnek kellene megerősíteni — de hát hogy erősíthetné meg a közgyűlés ab­ban az állásában, amelyet csalással szerzett? még a kérvényt se lehet beadni ez iránt) — akkor a presbiterek lesznek felelősek a kifizetett tételekért. Igen, de ki képes ve­445

Next

/
Thumbnails
Contents