Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

lük megértetni, hogy ők a felelősek, hogy hibát követtek el? Ezt ezek be nem látják soha s akkor, ha lehet, még rosszabbra fordul itt a helyzet. A felelősséget eleve elhárítom érte magamról. Én ismételten és ismételten kijelentem, hogy ha Kajdi júl.[ius] 8-án megkapta volna a felfüggesztést, amint azt az egyh.[áz]megyei ügyész úr, a törvényre hivatkozva, javasolta, akkor Várkonyban nem fajult volna így el a dolog és nem állnánk a dráma újabb, szörnyű fölvonása előtt. Én nem tudok ennél súlyosabb esetet, melyben valaha is nálunk az azonnali felfüggesztést alkalmazták — minden más eset, amikor a bűnöst rögtön felfüggesztették, ennél csak enyhébb lehetett. Mert ritkaság hogy a tények ennyire teljesen megfeleljenek annak az esetnek, melyre a törvény az azonnali felfüggesztést előírja: csalással szerzett állás, mely az illetőt attól a pillanattól kezdve nem illeti meg, melyben a csalás kiderül, erkölcsi és anyagi veszély és kár stb. Az erkölcsi kár és veszedelem már is akkora, hogy nagyobb alig lehet; anyagi kár eddig is jelentős, de napról-napra növekedő; a tanító ma csépli az árpáját és búzáját, bizonyos, hogy rögtön eladja az egészet s akkor aztán nem lehet megvenni rajta semmit. Ezzel szemben pedig ott áll az a tény, hogy az állam táviratilag letiltotta az államsegélyt. Nagytiszteletű és méltóságos Esperes Úr! Az Istenre mondom, hogy nem kívánok semmi törvénytelen intézkedést, de az Istenre kérem, tessék megtenni, amihez a törvény nemcsak jogot ad, hanem egyenesen előír. Méltóztassék meggondolni, hogy itt nemcsak egy lelkésztársának életéről, hanem egy gyülekezetnek az életéről is szó van. Nagy felelősség ez! S amint az állam megvédte a saját érdekét, kérem méltóztassék megvédeni az egyház érdekét s a tanítót táviratilag fölfüggeszteni; járandóságainak kiutalását megtiltani Tálán még nem lesz késő, talán még meg lehet menteni valamit. Ami a kir.[ályi] ügyész

3 válaszát illeti, ez még jó ideig nem fog megérkezni Nagytiszteletűségedhez. Én, mikor az iratokat hazavittem és átadtam neki, töviről-hegyire megbeszéltem vele a dolgot s azt mondta, hogy most nyári vakáció lévén, szeptember előtt nem kerülhet reá a sor. Szememre vetette, hogy mért nem azonnal a bíróság elé vittem a dolgot, amint kiderült — azóta már befejeződött volna és Várkonyban se fajult volna idáig a helyzet. Igaz, így van, így kellett volna, ma már tudom magam is, de már ez nem segít. A jóságomnak vagyok az áldozata s annak, hogy mindenáron kímélni akartam egy gonosztévőt. Az ügyész egyébként teljesen tisztázottnak látja a dolgot, annyira, hogy szerinte is már csak egy menekvési lehetőség van Kajdi számára, az t.i. ha megszökik. Végül pedig nagyon kérem, méltóztassék Nyáry Pál felsőbaranyai esperes urat,

4 akinek traktusában Kajdi 1 1/2 évig szolgált, nevezettnek tanítói és emberi múltjáról, erkölcsi mivoltáról megkérdezni; az ő válasza fontos adalék lesz a bírósági tárgyaláson is. És ismételten kérem, ha olyat vagy úgy írtam, ami Nagytiszteletűséged kedve ellenére van, kérem, méltóztassék elnézéssel lenni és mostam állapotom rovására írni. Mély tisztelettel Dr Fülep Lajos lelkész 446