Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

keltő magatartás, gorombaság, erőszakosság, közcsend elleni kihágás is szerepelt az egyházi és polgári bíróság előtt tárgyalt vádak között. Kajdi ezek után kilépett a református egyházból, áttért katolikusnak, s olyan igazolást próbált kicsikami az esperestől, mintha nem fegyelmi úton, hanem vallásváltoztatás miatt veszítette volna el egyházi állását. Jogtalan anyagi követeléseit az egyházmegyei bíróság még 1930 szeptemberében is tárgyalta. FL szerencsétlenségére Kátai Endre esperes betegsége miatt már 1929 tavaszától nem tudta ellátni hivatalát, s lemondott. Az esperesválasztásra 1929 júliusában, az új esperes, Szakács Imre mórágyi lelkész beiktatására pedig augusztus végén került sor. Addig Kátai vállalta ugyan az ügyek intézését, de gyakorlatilag alig foglalkozott velük, Szakács pedig éppen a Kajdi-ügy legforrongóbb szakaszában vette át hivatalát. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az egyházi felsőbbség Kajdi bűnlistájának napfényre kerülése előtt úgy gondolta, hogy FL is hibás lehet az ellene támadt zendülés miatt. A fegyelmi bizottság egyik tagja, Gilicze Sándor kajdacsi lelkész pl. a következőket írta Szakács Imre esperesnek: „A zengővárkonyiakat Arany Dénes sem tudja lecsillapítani, én is azt mondtam a panaszkodó atyafiaknak, amit leveledben te is jeleztél, hogy ha a tanító eltávozása után is állandósul a tűrhetetlen helyzet, akkor az egyházi felsőbbség tudni fogja a kötelességét Füleppel szemben is. Azonban most még nincs ok Fülep eltávolítására. A panaszok mind olyanok, melyek nem bizonyítottak, legfeljebb az atyafiak csendőrség által való molesztálása szolgáltatna okot, de csak dorgálásra." (Kajdacs, 1929. IX. 22. Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/lO.b. A Tolnai Em. ir. 1929. Iktatatlan ir.) A leköszönt esperes, Kátai az 1929. VIII. 20-án tartott egyházmegyei közgyűlésre készített beszámolójának első, kéziratos változatában így írt: „Zengővárkonyban is sajnálatra méltó áldatlan állapotok uralkodnak. A hívek elégedetlensége szinte megdöbbentő fokra emelkedett: olyan forrongó ingerültségre, hogy már szinte lehetetlennek látszik a lelkész és hívek békés együttmunkálkodása. Fájó lélekkel kell megállapítanunk, hogy a lelkészcsere Várkonyban nem sikerült. Az előbbi lelkész, Sebestyén Sándor példás rendet tartott ecclesiájában, preybyteri üléseken soha egy kellemetlen szó sem hangzott el s íme most elszállott közülük a békesség angyala, presbyterium és lelkész, sőt gyülekezet és lelkész ellenség gyanánt állanak egymással szemben; avagy minő felháborító állapot az, hogy csendőr őrjáratnak kellett őriznie a parochia személyi biztonságát. Sajnos itt is egy rosszindulatú tanító állott a kölcsönös gyűlölködések hátterében, aki ádáz rosszindulattal fűtötte az egyházközség tagjainak lelkébe a gyűlöletet, hogy a maga súlyos visszaéléseiről a figyelmet elterelje a lelkészt állította a gyülekezet elé bűnbakul s arra hárította minden kellemetlenségért a felelősséget. Az okirathamisítás, a gyülekezet békességének felzavarása, lázítás, mind főbenjáró bűnök, melyek fölött a bűntető bíróság — úgyszintén az egyházmegyei fegyelmi bizottság — fog annak idején ítéletet mondani, — addig is az egyházmegyei bíróság elnöksége felfüggesztette Kajdi tanítót." (Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/lO.b. A Tolnai Em. ir. 1929. Iktatatlan ir.) Nem tudni, hogy a fentiekből mennyi hangzott el a közgyűlésen, a nyomtatott jegyzőkönyvbe mindössze ennyi került be: „Zengővárkonyban is sajnálatra méltó áldatlan állapotok uralkodnak, melyek a tanító felfüggesztését s a fegyelmi, sőt bűnfenyítő eljárás megindítását is indokolttá teszik." (A Tolnai Egyházmegye 1929. (...) közgyűlésének [...] jegyzőkönyve. Szekszárd, 1929. 23.) Amíg azonban eddig jutott az ügy, Kajdi csaknem egy évig Zengővárkonyban volt s FL elleni • áskálódásaival lehetetlen helyzetet teremtett. FL többször fordult egyházi fellebbvalóihoz segítségért, kérve a döntés sürgős meghozatalát, hogy a nyugalom mielőbb helyreálljon. Amikor az utolsó fórum, a konventi bíróság döntése volt már csak hátra, többször kérte Ravasz püspököt, hogy az egyházközség érdekében mielőbb tárgyalják a Kajiji-ügyet, hogy megállítsák a bomlási folyamatot. Ravasz először lehetetlennek mondta a konventi bíróság rendkívüli összehívását, utóbb azonban, miután Fischer Béla, Baranya megye alispánja 1930.1.12-én maga írt a Konventnek és a közrend helyreállítása érdekében sürgette az ülés mielőbbi összehívását (26.712/1929. sz. irat), ő is rászánta magát a sürgetésre s ezzel három hónappal meggyorsult a Kajdi-ügy végleges rendezése. Kajdi ezalatt sem nyugodott, s igyekezett meghurcolni FL-t mind az egyházi, mind a polgári hatóságok előtt. Az általa fogalmazott s 16 zengóvárkonyi egyháztaggal aláíratott FL elleni panaszt 423