Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

teletű] esperes úr ehhez természetszerűleg nem járulhat hozzá, szíves utasítását kérem, miként viselkedjem én? Olyan költségvetést, mely az ő ajánlatuk alapján jött létre, szabad nekem egyáltalán aláírnom? Ha pedig nem szabad, ki fogja azt valamiképpen szentesíteni, hogy az atyafiak azután elkezdjék a befizetést? — ami anélkül nem történnék meg. Legyen szabad nagyt.[iszteletű] esperes úr figyelmét fölhívni rá, hogy — mint már előző levelemben jeleztem — pontos és határozott utasítás nélkül én magam fejétől semmit sem teszek, mert semmiféle szabálytalanságot elkövetni nem akarok; addig pedig, amíg nincs intézkedés, se fizetés, se reparálás nincsen, pedig mindkettőre szükség van most már, a háznál nincs se liszt, se fa, az ablakok pedig be vannak törve. Ez tehát az egyik kérdés, az atyafiakkal való viszonylatban. A másik kérdés az Arany lelkész úrral

4 való viszonylatban merül föl. Már előző levelemben bátorkodtam kérdést intézni az iránt, mi módon fog megosztatni közöttünk a jövedelem. Akkor nagyt.fiszteletű] esperes úrtól azt a választ kaptam, hogy felényi részben egy-egyőnknek. Ez így, elvont formában nem okozna nehézséget, hiszen a törvény is így intézkedik, a nehézség a mi konkrét esetünkből merül föl, abból, hogy a most beadandó adó f.[olyó] év végéig szól, én pedig ezen év utolsó negyedében jöttem ide — azt kell tehát megállapítani, hogy az idei, most egyszerre befolyó lelkészi fizetésből mennyi illet meg engem. Én nem akarok Arany lelkész úrral semmiféle huzavonába sem keveredni, ezért méltóztassék tehát pontosan megállapítani, hogy engem mi illet meg, szintazonképpen, hogy a papi használati földei idei jövedelméhez is van-e valamilyen jussom. E megállapításnál már előző levelemben kértem annak szíves tekintetbe vételét, hogy egyrészt mily horribilis költségbe került nekem a lejövetel (én nem mint káplán jöttem le, aki egy kézirattáskával utazik, hanem mint helyettes lelkész), másrészt hogy az idei év eltelte utánra is kell jutni a most befolyó jövedelemből, mert az atyafiak nem fognak január elsején azonnal újra fizetni. Végül legyen szabad nagyt.[iszteletű] esperes urat azon szíves ígéretére emlékeztetnem, hogy Arany lelkész úrnak szigorú levelet ír: bizony erre sürgősen szükség van, mert az öreg úr úgy látszik úgy érti az ő félrevonulását, hogy amikor én a szükséges fölvilágosításokat kérem tőle, (hiszen nekem most kell megismerkednem az itteni ügyek részleteivel) akkor kijelenti, hogy nem törődik semmivel, amikre pedig nem kérik, azokra nézve véleményt mond kurátor és mások jelenlétében, sajnos, mindig igen bántó módon, úgy hogy az atyafiakat tovább is keseríti. Nagyt.fiszteletű] esperes úrnak szíves utasítását várva vagyok alázatos szolgája Dr. Fülep Lajos Dunamell. Ref. Ek. Lt. A/10, b. A Tolnai Em. ir. 357fl920. Kiilzetén: Érk. 920. Oct. 26. h. lelkész — Medina ecclesialis nyomorúságok i. sz. 357. Kézírás. Dunaszentgyörgyre írt levél. 1 A válaszlevél nem maradt fenn. 2 A helyettes lelkészi megbízás nincs meg FL hagyatékában. 3 Ld. 348/1. 4 Ld. 348/3. 36