Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

351. FÜLEP LAJOS - KÁTAI ENDRÉNEK Medina, 1920. XI. 13. Nagytisztelető Esperes Úr! Egyszerre szándékoztam részletesen beszámolni mindenről — a pas toralis munkáról és az adminisztratívról —, nevezetesen a költségvetés fölteijesztésével egyidejűleg. Egy közbejött incidens azonban arra kényszerít, hogy újra a lelkészi javadalom megosztása dolgában fordulja sürgősen nagytiszteletű Esperes Úrhoz. A költségvetésről és adókivetésről

1 egyelőre csak annyit jelentek tehát, hogy egészen szabály- és törvényszerűen nem történhetett meg, mivel már a múlt évben kellett volna megtörténnie, ami meg nem történvén, most sürgősen kellett hozzálátni kivetéshez és beszedéshez, mert az év folyamán végzett javítási munkálatokért fizetni kellett, másrészt én is itt álltam minden bevétel, pénz, búza stb. nélkül s még a kenyérhez való lisztet is kölcsön kellett kérni. Azért nem lehetett mást tenni, mint egyelőre hagyni őket, hogy fizessenek be saját intenciójuk szerint s ha azután Nagyt.[iszteletű] Esperes Úr nem járul hozzá az ő ajánlatukhoz, a hiányzó összegek megfizetésére kötelezni őket. De nem erről akartam írni. Hanem arról, hogy bekövetkezett, amitől előre tartottam s aminek elhárítására Nagyt.[iszteletű] Esperes Urat kérve kértem, hogy t.i. Arany lelkész úr

2 a javadalom megfelezését úgy értelmezi, hogy ő az 1920-ik év utolsó negyedére eső javadalom felét szánja nekem, mert, mint ő mondja, a többiért ő szolgált meg. (A módról, amellyel ezt tudomásomra adta, ezúttal nem akarok szót ejteni.) Azon kérdésemre, hogy 1921. január elsejétől ki fogja nekem kiutalni a javadalom felét, azt felelte, hogy az egyházközség. Az egyházközség azonban, mint tudni méltóztatik, nem fizet január elsején, hanem csak minden év őszén és másként nem is fizethet, mert akkor van behordás, eladás stb. amiből az következik, hogy nekem 1921 január 1-től 1921 október-november haváig a levegőből kellene élnem. Én Nagyt.fiszteletű] Esperes Úr szavait, hogy engem „a lelkészi javadalom fele" illet meg, úgy értelmeztem, hogy mindannak a fele illet meg, ami most befizettetik, — mert ha e javadalom névleg az 1920-ik évre szól is, a valóságban az 1921-ik évre is szól, illetőleg az új befizetésig, ebből a javadalomból ugyanis a lelkész nemcsak 1920 év végén él, hanem az 1921-ik évben is új behordásig, s ezt azért adnák ki neki egyszerre, hogy addig megélhessen belőle. A valóságban tehát a javadalom kiutalása az egyházközség részéről gazdasági év szerint történik. Vegyük pl. az esetet, hogy egy adminisztrátor valamely év január 1-én foglalja el helyét — akkor az illető őszig miből él? Olyan abszurdum ez, hogyha ennek komoly lehetőségét számításba kellett volna vennem, nem jöttem volna le Medinára oly rengeteg költséggel, törődéssel, elhagyva (a visszaszerzés lehetősége nélkül) b[uda]pesti lakásomat stb. csak azért, hogy három hónap múlva vissza kelljen mennem innen. Mert ha én csak az idei javadalom negyedrészének a felét kapom meg, szóval csak a f.[olyó] év december 31-ig eső részt, s azután jövő évi október-november hóig semmit — akkor nyilvánvaló, hogy nekem 1920 december 31-én innen el kell mennem, mert azután semmiből a legjobb szándék mellett sem élhetek meg. Hogy ez esetben, ha nekem a ja37