Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

lyekkel ottlétemkor érdemetlenségemet kitüntetni szívesek voltatok. Nagyon jól esik a gyülekezetnek rólam való jó emlékezése: szinte csodálatos, hogy városi emberek előtt, akik annyi egyéni és szellemi kiválóságokkal találkoznak, maradandó hatással lehessen az én igen egyszerű és igénytelen egyéniségem és szereplésem. De csudá­latosak az Istennek útjai is. Szinte kedvem ellen vettem át annak idején az árván maradt Baját; 1 most pedig egyik legnagyobb büszkeségem és gyönyörűségem az egy­házmegyében, amelynek református népe olyan közel van a szívemhez, hogy úgy ér­zem, mintha csak haza mennék, mikor megpihenek a tornya árnyékában. Bámuljuk a génit a mikor az iromtalan kőtömegből formál ki valamit, hát az Isten mit tud ki­formálni a pásztor és a nyáj szerencsés összetalálkozásával egy gyülekezetben. Az Úr kegyelme legyen továbbra is Veletek. Tóth Bálintra 2 vonatkozó megjegyzéseidet bizonyos vonatkozásokban meg kell igazítanom. Nem ő volt aki Bajára bekísért, hanem Nyerges Gyula 3 rektor, aki­nek elintézni való dolga lévén, kért hogy bejöhessen; természetesen szívesen vettem. Nyerges volt az, aki a táskámat is beadta, de azután a dolga után ment nyomban. Tóth Bálint a cséplőgépe eladása ügyében várta az embereit, akik már előtte való napon is fölkeresték; azért nem jött be akkor. Úgy emlékszem azt mondta, hogy ha meg tudnak egyezni, azután mennek be együtt Bajára a jogügylet megkötése céljá­ból. Ha nem tévedek, valami bátmonostori emberek voltak. Tóth Bálinttal az idő rö­vidsége miatt is keveset beszélgettünk, mivel — kivételesen — korán le is feküdtünk. Ahogy emlékszem annyit kérdeztem, hogy szoktatok-e Ti hozzájuk kimenni Szerem­lére, mire azt felelte, hogy püspök látogatása óta 4 nem voltatok. Csupán ennyi vo­natkozásban volt szó Rólatok. Az ígért közlést azonban, ha csak módját ejthetjük készséggel várom. Pesti utadon, gyógykezeltetésedre 5 Isten áldását kérve, szíves tisztelettel és meleg érzésekkel vagyok szerető bátyád Kerecsényi esperes MTAK Kézirattár Ms 4587/347. Kézírás, papíron „Solti ref. egyházmegye esperesi hivatala Dab 144/1926" feliratú bélyegző, a 144. sz. kézzel kitöltve. 1 Baja a trianoni békekötés előtt az Alsóbaranya-Bács-szlavóniai egyházmegyéhez tartozott, 1921 őszén csatolták a solti egyházmegyéhez, miután felszabadult a szerb megszállás alól. Kerecsényi az egyházmegyei jegyzőkönyvekben több ízben hangot adott büszkeségének a baja ref. egyházkö­zségben folyó munkáról szólva. Ld. 689/2. 2 Tóth Bálint szeremlei ref. lelkész. 3 Nyerges Gyula szeremlei ref. kántortanító. 4 Ravasz László 1924. X. 4-én Baján, X. 5-én Szeremlén járt a solti egyházmegyében tett körútja során. Eszerint FL is elkísérte Szeremlére. Ld. még 448/5. 5 Ld. 542/3., 544/3., 550/5., 557., 558., 559. és 560. sz. 299

Next

/
Thumbnails
Contents