Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

400. FÜLEP LAJOS - ELEK ARTÚRNAK [Dombóvár, 1921. XII. 31. előtt] Kedves barátom, megkaptuk levelét s könyvét,

1 nagyon köszönjük. Sajnálom, a kedvünk nem ment el olvasása után sem. De miért is ambicionálja ezt olyan nagyon, hogy direkt azzal a szándékkal küldi? Egyelőre még éppen ellenkező eredményt ért el. Bízom benne, így lesz ezután is mindig s végül is bele fog törődni sorsába. Feleségem még az ágyban lakik — nem mintha szünetlenül feküdne, de benne van otthon, ahonnan kilátogat a szobába, sőt olykor az utcára is. Abban reménykedem, a sok pihenés majd megteszi a magáét. A Medinára címzett Nyugatokat megkaptuk, sőt a legutolsó ide címzettet is. Amelyikben Révész engem úgy kipellengérez.

2 Mondhatom, velem kapcsolatban ugyancsak megbukott a memóriája, ha én „bornemissza"-ként élek benne. Talán azért emlékszik olyan rosszul, mert olykor én igazgattam a lábait s mivel ő az önön ivóképességét tartotta a maximálisnak, azt hitte, ha valaki nálánál valamivel józanabb maradt, bizonyosan nem is ivott. No, majd egyszer megírom az ellen-emlékezéseimet, abban éppen arra a leírt éjszakára sok érdekes részlet lesz, amiket, úgy látszik, ő már elfelejtett. Legalább is nem írta meg, hogy Ady az ő nyakán lovagolt,

3 pedig az nagyon épületes látvány volt. Erről hallgat az öreg ágyú. Egyelőre persze örülök neki, hogy ilyen boriszonyos, rendes burzsujt írt belőlem, mert a másféle tán még kellemetlen is lett volna papi mivoltomra. Igaz ugyan, hogy a mi hájfejűink nem olvassák a Nyugatot. Köszönöm az Osvát-féle üzenet

4 továbbítását. De nekem is volna valami viszontüzenni valóm. Még pedig az, hogy ha az Athenaeum csakugyan ki akarja adni az essayt, akkor az utolsó fejezetnek a Nyugatban való megjelenése után másnap már meg is kellene jelenni a könyvnek, mert ha csak a megjelenése után kezdik a könyvet csinálni, akkor nyár lesz, mire megjelenik, ezt pedig nem akarnám. Ha tehát kiadják, elő kellene már most venni az előző fejezeteket s gondoskodni a két Izsóreprodukcióról.

5 Nem tudom, Ön milyen viszonyban van Schoen Arnolddal

6 s találkozik-e vele — hátha még megvolnának a Főv.[árosi] Múzeumban a fényképlemezek, amiket 3 éve Nok

7 múzeumi laboráns készített: ez rendkívül megkönnyítené s megrövidítené a dolgot! Ha esetleg megvannak, akkor én is írnék nekik. Nagyon szeretném, ha a gyors elhatározásra szíves lenne Osvátot figyelmeztetni: akár kiadják, akár nem. Ha kiadják, lássanak hozzá, — ha nem adják, mondják meg mielőbb, hogy mással tárgyaljunk. De ne hagyják a dolgot a levegőben. Nem emlékszem, hogy is mondta Ön, hogy mennyi tantiéme-t kéljek: 10%-ot a bruttóból? S azt elóre kifizetik, tekintet nélkül az eladott példányok számára? Tehát: ha nyomnak p[él]dául 1000 példányt, akkor a kötet bolti ára szorozva ezerrel: ebből 10% az enyém? s előre? Szeretném tudni, hogy tájékozatlanul ne álljak velük szemben. Kedves Elek, maga arra bíztat: írjak! Nos, én fogadást teszek rá, ha megfelelő otthonom lesz, én leszek a legtermékenyebb magyar író s annyi cikket adok Önnek,

8 107