Fülep Lajos levelezése II.

Levelek

lott meg, hogy néhány lelkes ember szembeszállt a stupid törvénnyel s a lehetőséget beleverte a bornírt betűk közé s az emberek fejébe.

4 Ha a választást megelőző campagne-t végig olvasnád az egyházi lapokban s a gonosz röp-lapokon, azt látnád, hogy akik ellened voltak, legfölső fórumra a törvényre appelláltak, mint amely a Te megválasztásod tiltja — s akik melletted voltak és keresztül vitték, hogy téged választottak meg a választási pörök legfőbb bírájává, bizony nem arra hivatkozhattak, mint ellenfeleik, hogy görcsösen ragaszkodnak a törvény minden betűjéhez, hanem hivatkoztak a Te charismáidra s arra, hogy a mi kerületünknek mekkora szükségük van rájuk. S ez a belátás győzött a törvény betűjével és a farizeusokkal szemben. És hidd el, — tapasztalatból mondhatom — a nagy többség ma már tőled is ezt váija: a szellem győzelemre juttatását a betű fölött, a eharismák (mindenkié) munkába állítását a törvény-adta lehetőségeken túl. Nemcsak én rólam s az én ügyemről van szó — hanem általában minden ügybe való energikus belenyúlásról s még az új törvények előtt való reformálásról. Látod, akik Kovátsot akarták, legalább is jóhiszeműek (a gazokról nulla mentio fiat, noha „sunt") azért akarták, mert benne a kíméletlen kiseprűzőt és megújítót látták: akik pedig téged akartak, ezt is várták s várják tőled azon a többin kívül benned, ami Kovátsból hiányzik. Akik pedig sem téged nem akartak, sem Kovátsot — aligha számítanak s biztosan mindent helyeselni fognak. Úgy hogy minél energikusabban nyúlsz bele az ügyekbe, annál biztosabban mögötted lesz osztatlanul mindenki: a Kovátsisták az energikusságért, a Tè híveid pedig az intencióért, mellyel energia alkalmaztatott. Forgács

5 több ízben írta nekem, hogy ti erélyesen szándékoztok „belenyúlni" a papválasztásokba s erélyesen a „kezetekbe veszitek." Az én konkrét esetemben pedig mindenki, akik helyzetemmel ismerős, még amikor a Tè püspökséged csak remény volt, azzal bíztatott — s bíztat ma is —, hogy Te majd „megcsinálod." Te ellenben azt írod, hogy „többet nem tehetsz", mint hogy „adott esetben ajánlasz valakit, vagy kéred ennek vagy annak a megválasztását." Valakinek itt nyilván nincs igaza: vagy mindazoknak, akik az „erélyes belenyúlást" várják s biztosként hirdetik, vagy neked, aki a kérést tartod az egyetlen lehetőségnek. Bár ott tartanánk, hogy gyülekezeteinket s egyházunkat kéréssel lehetne megmenteni. Hidd el, én volnék a legnyugodtabb s legboldogabb ember. De amikor azt sem lehetett elérni, hogy pl. abban a gyülekezetben, ahol egy évig martírkodtam hiában, kitegyék azt az embert,

6 aki 36 év alatt tönkretette a gyülekezetet s akinek olyanok vannak rováson, amikért sehol semmilyen hivatalban egy napig sem tűrnének meg valakit! Vagy: baranyai utadon tapasztalhattad, mit jelent a magyarságra és egyházunkra az egyke;

7 nos, hasonló állapotokat találhattál volna itt a Sárközben is: dúsgazdag faluk, gyönyörű fajta, 30 — 40 éwel ezelőtt még színreformátus — ma 60% katolikus s ha így folytatódik, egy pár évtized leforgása alatt ott teljesen vége a reformátusságnak. Az őcsényi pap

8 szerint ő utánna már aligha lesz ott szükség papra — nem lesz kit gondozni. A decsi pap

9 öreg — már nagyban emlegetik az utódát. Ha csakugyan az lesz (nem rossz ember, de tehetetlen), ott is halad majd minden a végpusztulás felé. — Vannak olyan helyek, ahol vasárnap ketten szoktak a templomban lenni: pap és tanító — maradhat így, mehet így tovább? Csak aki úgy közte él ezeknek a dolgoknak, mint én, s úgy 100