Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

BFL Bp. Tan. ir. I. 53.531-1919. Idegen kéz írása FL aláírásával. Címzése: A fővárosi Népbiztossághoz Budapest Külzetén: Fülep Lajos külügyi sajtóelőadó, budapesti I. Lógody utca 51. sz. lakos a fővárosi múzeumnál viselt ideigl.[enes] hivatalnoki állásáról való lemondását bejelenti. Előzményét Id. a 318. sz. levélben. 332. FÜLEP LAJOS - BABITS MIHÁLYNAK [1919. V.-VL] I. Lógodi u. 51. Kedves Uram, Szabó Dezső regényéről szeretnék írni a Nyugatnak, hosszabb cikket, különállót, nem a Figyelő rovatba. A regényt már elolvastam, igen rossz, de azért behatóbban kell vele foglalkozni. Kérem tehát, legyen szíves számomra fönntartani a dolgot, cikket egy-két nap alatt megírom s elküldöm Önnek. Ha mégis valami akadálya volna, kérem, értesítsen azonnal, hogy hiába ne írjak. Igaz híve Fülep Lajos A tartalom alapján datálva: Szabó Dezső regénye 1919. V.-ban jelent meg, FL a Nyugatban megjelent cikkében azt írja, hogy írása 1919. Vl.-ban készült. OSZK Kézirattár Fond III./467. Kézírás. Budapestre küldött levél. Babits Mihály (1883-1941) ekkor a Nyugat szerkesztője. 1919 tavaszán FL-al egy időben a budapesti egyetemen a világirodalom és a modem magyar irodalom professzora lett. A cikk: Szabó Dezső regénye. (Az elsodort falu. Regény két kötetben. Táltos kiadása, 1919.) címmel jelent meg a Nyugat 1919. XlI.-i számában (1021-1036.) 333. MÁLNAI JENŐ - FÜLEP LAJOSNAK Bp. 1919. V. 9. Tisztelt Uram! - Lehet, hogy meglepetést fognak szerezni soraim Önnél és Önöknél, kik etikai alapon jutottak a kommunismushoz, talán kavarodást is, talán újra való átértékelését nézeteknek, ideáknak, lehet az is, hogy nem csak én bennem történt változás az utóbbi két hétben, lehet az is, hogy tévedés és lemosolyogható mindaz, amit meg szándékozok írni. De erős kényszer hajt hogy megírjam s ezért elnézését kérem. Két heti súlyos lelki vívódás után megdőlt a hitem a bolsevizmusban. Szenvedéssel teli napok után jutottam idáig, de ezek leírásával sem Önt nem akarom fárasztani sem magamnak nem akarom felidézni, most miután pár napja egyre jobban közeledek ahhoz a bizonyos megnyugváshoz, ahhoz a bizonyos lelki harmoniához amire tudatosan vagy öntudatlanul is vágyik minden ember, aki ma él. 394