Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

330. FÜLEP LAJOS - KÁROLYI MIHÁLYNAK [Bp. 1919. ín.] Folyó év január és február havának során Romában tartózkodván, tapasztalataimról és benyomásaimról a következőket jelenthetem: Már Fiúméban, ahol ott tartózkodásom első napjaiban érintkezésbe léptem az olasz katonai hatósággal, a legnagyobb érdeklődésre és jóindulatra találtam Magyarország irányában. Ajánlat tétetett nekem arra, hogy Wilson

1 romai látogatásának idejére magam is menjek Romába, ahol akár személyesen, akár megfelelő közvetítő útján a magyarországi helyzetet s a magyar kormány álláspontját ismertető memorandumot juttathatok kezéhez, le kellett azonban mondanom róla, mert ezen lépés megtételéhez szükséges megbízó levelet nem kaptam meg Budapestről. Ugyancsak ajánlatot tett nekem a fiumei szövetséges megszálló csapatok főparancsnoka, F.francesco] S.faverio] Grazioli hadtestparancsnok arra, hogy - kívánságunkra - olasz csapatokat küld Magyarországba, természetesen a megfelelő formában, a többi szövetségesnek is kifejezendő kívánságokkal egyidejűleg, aminek következtében egyszerre közvetlen kapcsolat létesült volna Italia és Magyarország között és lehetségessé vált volna a kereskedelmi forgalom is, ami nemcsak a szükséget látó Magyarországnak, hanem az ipari termékekben bővelkedő és export-utakat és piacot kereső Italianak is érdeke. A kormánynak erről azonnal jelentést tettem. Tbvábbi jele a közeledési szándéknak az is volt, hogy nemcsak rendelkezésemre bocsátotta a szükséges útlevelet, hanem ő és környezetének néhány magasrangú tagja katonai és külügyi körökben használható ajánló levelekkel látott el és többször sürgette indulásomat annak hangoztatásával, hogy az érintkezés további halogatása csak káros lehet. Romába megérkezvén, azonnal a sajtó-propaganda megindításához láttam. Mivel a lapok tendenciáival már előzetesen tisztában voltam, s tudtam azt, hogy mind Sonnino

3 lapja, a , .Giornale d'Italia", mind a , .Tribuna", továbbá a nacionalista orgánumok szívesen számítanak a magyar barátságra Jugoszláviával szemben s mivel tudtam, hogy e lapokat részben már nem is kell, részben igen könnyű megnyerni, másrészt azonban nem akartam eszközéül szolgálni az ellentétekre való spekulálásnak, mindenekelőtt a „Corriere della Sera"-t igyekeztem megnyerni ügyünknek, először mert a külföldön és leginkább elterjedt világlap, másodszor, mert legnagyobb ellenségünk volt, a nemzetiségi agitacionak megindítója és fo mozgatója. Tervem teljes mértékben sikerült: a „Corriere" romai szerkesztőségének feje, G.fiovanni] Amendola,

3 akihez több mint évtizedes legbensőbb barátság fűz, néhány beszélgetés után, amelyek során adatokkal illusztráltam előtte a magyarországi helyzetet, rendelkezésemre bocsátotta lapjának hasábjait, hogy először az általánosan tájékoztató interview, folytatólag pedig egyes specialis kérdéseket megvilágító cikkek keretében a közvélemény elé vigyük a magyar ügyet. Az interview-t megelőzőleg, a január 25, 27, 29-iki számok kitűnő, térképekkel és adatokkal illusztrált cikkeket hoztak a cseh és délszláv túlzó követelések s különösen a két korridor-terv ismertetésére, a leghatározottabban és energikusabban szembe szállván velük mind nemzetiségi (s így különösen magyar), mind gazdasági okokból. Az interview a február 4-i számnak reggeli és délutáni kiadásában jelent meg „Le tendenze politiche in Ungheria" címen." Az interviewt követendő részletesebb cikkekre nem került sor, mivel közben haza hívattam. Kiemelem még a Resto del Carlino-nak febr. 11-iki „La successione dell'Ungheria" című vezércikkét, mely az általam és Vészi Margit által nyújtott adatok alapján készült tárgyilagos, alapos és igen jóindulatú ismertetése a magyarországi viszonyoknak. Összejöve391