Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

teleket kezdtünk ugyanis tartani, amelyeken az újságírókat megfelelően tájékoztattuk, akik aztán az így kapott anyagot kellő alkalommal felhasználták. Amendola, aki az ausztria-magyarországi nemzetiségeket megmozgató s így a háború kimenetelét is jelentősen befolyásolt romai kongresszusnak szervezője, a „Comitato per le nazionalità oppresse dell'Austria-Ungheria" nak főtitkára s a ,,

patto di Roma" nak egyik szervezője, ajánlatot tett nekem arra, hogy a magyar ügyet ismertető memorandumot nyújtsak be a „Comitato"hoz, mely azt - a tagokkal való megfelelő érintkezés után - ép úgy magáévá fogja termi, mint annak idején a többi nemzetiség ügyét, a memorandumot ki fogja nyomatni és hivatalból elküldeni az összes olasz és fontosabb külföldi lapoknak, s ezzel a magyar ügy egy csapásra belekerül a világsajtóba nekünk kívánatos és hasznos formában és megvilágításban. Ez a terv hazahívatásom miatt meghiúsult. Jellegzetes tünetként megemlítem azt is, hogy Basilio Lucaciu,

5 az erdélyi oláh miniszter, aki Italiában állandóan a legféktelenebb propagandát fejti ki ellenünk, a , ,Corriere"ben megjelent interview-m után több ízben személyesen és telefonon kereste az érintkezést velem, a szerkesztőségben nagyon elismerően nyilatkozott az interviewról, velünk való ,,megegyezés"-ről beszélt, én azonban, mivel közben már megkaptam a visszahívó parancsot és politikusokkal való tárgyalásokra meghatalmazásom nem volt, kitértem kívánsága elől. Módomban lett volna, miután több tekintélyes újságíró kifejezte ebbeli óhaját és megígérte támogatását, Romában sajtóirodát felállítani, mely az olasz lapokat a magyarországi, a magyar lapokat pedig az olaszországi eseményekről tájékoztatta volna. Az irodát Romában egy vagy két arra való egyén, Fiúméban pedig egy közvetítő alkalmazásával, aránylag kevés költséggel lehetett volna felállítani és fenntartani.

6 Természetesen úgy kellett volna működnie - egyelőre még ellenséges viszonyban lévő országban - hogy ne legyen sajtóiroda jellege és ment legyen a propagandista mellékíztől. Erre nézve javaslatot tettem a kormánynak és az iroda felállítása és megindítása körül felajánlottam összeköttetéseimet . Ami a közállapotokat illeti, a legteljesebb rendet, minden téren lázas munkát és zavartalanjólétet tapasztaltam. A lapok által annyiszor híresztelt zavargásoknak és lázadásoknak sehol sem láttam nyomát, még kevésbbé a bolsevizmusnak. Szocialista mozgalmak, különösen sztrájkok, mint a háború előtt, úgy természetesen most is vannak, de nem kommunista jellegűek. Olaszország ipari fejlődése, mely már a háború előtt igen nagy, a háború alatt egyenesen rendkívüli arányokat öltött. Olaszország, miközben megteremtette a maga hiányzó háborús iparát, békeiparát is tovább fejlesztette, mely most újabb impulzust kap a háborús iparnak békés iparrá való átalakulásával. Ma Italia az egyetlen igazán exportképes ipari ország a kontinensen, mert míg a többinek ipara megbénult vagy megsemmisült, addig az övé épen maradt sőt fokozódott. S ez az egyik oka a francia-olasz antagonizmusnak. Franciaország ma Italiában látja legveszedelmesebb versenytársát. Az időnként nagyon kiélesedett ellentétnek okai közt a legfontosabbak egyike a koncepciók különbözősége az osztrák magyar monarchia felbomlásával támadt problémát illetőleg. Nagyjában két koncepcio áll itt egymással szemben; a francia, mely szláv vezetés alatt vissza akarja állítani a monarchiát konfederációs alapon Német- és Olaszország ellen s az olasz, mely e konfederációban a monarchia új és veszedelmesebb életre kelését látja, a nemzeti államok felállítását propagálja a wilsoni elvek alapján. Az elsőből származtak a korridor-tervek, amelyek ellen az olaszok a legelkeseredettebb harcot vívták. Az olasz koncepcióból következik Magyarország megmaradásának szüksége, természetesen nem a 392