Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

rovarsi non più uomini ma ombre, dopo tanta morte! E par bisogna ora più che mai vivere e operare da uomini e sforzarci di guardar la realtà con occhio chiaro e fermo. Condivido il Hio pensiero sulla necessità di un riavvicinamento serio dei nostri due paesi e segno con simpatia l'opera tua e di altri in questo senso. Purtroppo da parte mia non potrò aiutare che poco questo lavoro perchè, se la giubba militare non mi si attaglia, che dovrei dire della politica? Ma ci sono tanti modi di aiutare un'opera che si crede buona, anche se uno non è proprio artefice diretto. M'interessa molto ciò che mi dici del Tito progetto di lavoro spirituale come pastore. Tu hai camminato, amico! Hai forse un po'lascato i vecchi cari libri che amavi tanto per vivere di più in mezzo agli uomini e alle loro miserie. Io pure li ho lasciati i libri da qualche tempo, ma più per forza che per amore, e nelle ore grigie della mia vita di caserna ho spesso rimpianto come perduto il tempo non dedicato al lavoro intellettuale. Temo che morirò con questo peccato sull'anima. Verso la fine di questo mese pare che si decideranno a congedarmi perche non sanno ormai più che farsene di questo sotto-tenente di 44 anni suonati

. Allora potrò ritornare a Firenze, dove spero tanto di rivederti, che io venga a Roma prima è poco probabile. Scrivimi ancora. Tuo vecchio amico Piero Marrucchi MTAK Kézirattár Ms 4588/319. Kézírás gyászkeretes levélpapíron. Rómába írt levél. Drága Fülep, köszönöm oly meleg hangú üdvözletedet, amelyet teljes szívemből viszonzok, alapjában változatlanul e négy év szörnyű változásainak ellenére. Szinte álomnak tűnik, mintha nem is emberek, hanem árnyak találkoznának annyi halál után! S most még fontosabbnak látszik emberként élni és dolgozni, s azon lenni, hogy tiszta, biztos tekintettel figyeljünk a valóságra. Egyetértek Veled abban, hogy országainknak komolyan közeledniük kell egymáshoz, s rokonszenvvel kísérem a Te és mások ilyen irányú munkáját. A magam részéről azonban alig-alig tudom támogatni ezt a munkát, mert ha a mundér nem áll jól nekem, mit mondhatnék a politikáról? Dehát annyi módja van egy jónak tartott ügy támogatásának, még ha nem közvetlen munkása is az ember. Nagyon érdekel, amit lelkészi munkád tervéről mondtál. Nagy utat tettél meg, barátom! Otthagytad kedves régi könyveidet, melyeket annyira szerettél, hogy inkább az emberek és nyomorúságaik között élj. Én is otthagytam egy idő óta a könyveket, de inkább kényszerből, mint jókedvemből, és kaszárnyaéletem szürke óráiban gyakran elveszettként sirattam a nem szellemi munkának szentelt időt. Félek, hogy ezzel a bűnnel a lelkemen halok meg. E hónap vége felé úgy látszik, döntenek a leszerelésemről, mert már nem tudnak mit kezdeni egy 44 éves hadnaggyal. Akkor visszatérek Firenzébe, ahol nagyon remélem, hogy viszontlátlak. Kevéssé valószínű, hogy én előbb Rómába menjek. írj újból. Régi barátod Piero Marrucchi Marrucrhi, Piero ld. 144/5. 1 FL levele nem maradt fenn Marrucchi hagyatékában, amely halálakor megcsonkult. 390