Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

annyira, hogy egyáltalán nem ír. Ennek a levelezőlapnak az elküldését mindennap halogattam, mondván: ejh, hisz ma írni fog okvetlenül. Ez aztán a bizalom. De végre is látom, hogy oldalba kell ütnöm, másként meg nem mozdul, annyira beleragadt abba a rothadt Kolozsvárba. Ragadjon már tollat, tintát, papírost s ontsa a sorokat, mint valami tűzokádó sárkány, ha nem akarja, hogy Vezúv legyek, aki haragomban eltemetem. Mert azt már igazán nem akarom hinni, hogy Kolozsváron nem ér rá írni. Alighanem egyéb dolga se lehet, mint az; eltekintve a meleget, aminek az elszenvedése is emberfeletti munka. Dehát hideg tust a fejre s azzal megvan! Levelét várja jó barátja Fülep Lajos Paris, 12 Rue de la Grande Chaumière MTAK Kézirattár Ms 4190/231. Kézírás rongált postai levelezőlapon. Címzés: Monsieur Dutka Ákos hírlapíró [Áthúzva:] Kolozsvár [más kézzel:] Nagyvárad Múzeum u. 7. Hongrie Feladó: Louis Fülep Paris Rue de la G[ran]de Chaumière 12. Dutka Ákos ld. az 1. sz. levél jegyzetét. 1 FL ifjúkori fényképe nem maradt fenn Dutka Ákos hagyatékában. 7. FÜLEP LAJOS - DUTKA ÁKOSNAK [Párizs, 1904. VIII. 15.] Kedves barátom. Isten a tanúm, hogy ebben a pillanatban kaptam a levelét s még végig sem olvastam egészen, mikor már készítettem a tollat s papírost, hogy válaszoljak. Éppen hurcolkodom, a holmimat most pakoltam be, de ez a körülmény nem zavar abban, hogy néhány - az én szótáram szerint néhány száz - sorral fel ne keressem abban a büdös városban, amelyet olyan keservesen átkoz. Hát bizony nagyon elhiszem s talán jobban is átérzem a keserűségét , mint saját maga, amikor itt a holt, de örökre élő, s az éledő művészetnek az erdőjében csatangolok. Hogy az ember az otthoni életnek a nyomorúságát igazán megértse, ide kell jönnie Párisba, az Isten és az ember közösségéből született eme csoda városba, amelyben pezseg az élet, az eredetiség s az a bizonyos valami, ami mindenben fordítottja a honi dolgoknak. Aki Magyarországról jön ide, azt okvetlenül elfogja az a különös érzés, hogy megkétszereződött: szeretkezik az ember ezzel a gyönyörű asszonnyal, s világra szüli saját magát - egy második kiadásban. Valami ős mythologiai gyönyörűség ez, talán olyan valami, amit a születő gyerek érezne a világra jövésénél, ha volna öntudata. A művészetnek oly óriási gazdagsága van itt fölhalmozva, hogy minden erejét össze kell szednie az embernek, hogy el ne kábuljon bele. S még az is, aki úgy él, mint jó magam, azt hiszi, hogy legalább is királyi fönségből néz le a világra. Pedig hát attól egyébként jól távol állok, már magát a vállalkozást illetőleg is, mert jó csomó könnyűvérűség kellett bizony ahhoz, hogy egyedül, minden ismerős nélkül neki vágjak ennek a hatalmas birodalomnak, nem félve semmiféle nehézségtől és nyomorúságtól. Különösen én, aki, ha sokat dolgozom is, nem rendelkezem a bohémségnek azzal a jó tulajdonságával, hogy a bendőmet el tudjam ha24