Fülep Lajos levelezése I.

Levelek

lírájában a legnagyobb drámai tehetség van s nem tudott drámát írni) sok értékes, önálló vers van. A 24-ik és 25-ik lapot hívom tanuul." Önállóan, más első strófával mindkettő remek, finom point-tel megírt egyszerű rajz. Ezekben tud igazán újat és művészit adni, az érzésnek a variálása, az új az érzésben csak az óriásoknak sikerül s azoknak se mindig. A 26-ik és 29-ik oldal szintén ilyen művészi rajz." Ezekből adjon többet. Ezekben van élet, a nyomorban is fenséges hatalommal megnyilatkozó élet egyszerű titkaiba való elmélyedésnek gyönyörűsége. A székely népballadáknak az a szívettépő szomorúsága kelt csak hasonló, megmagyarázhatatlan érzést az emberben. Gondolatritmusaiknak óriási kincse, egyszerű fordulataik micsoda kiaknázatlan kincsesbánya! S tanulni lehet tőlük, anélkül hogy népies lenne az ember, hisz a misera plebszszel úgyis mindig úgy vagyunk, hogy felhasználjuk, azután felrúgjuk. 38. old.

a Elég az első stròfe, a második erőltetett és természetellenes. Az érzést sosem szabad kimagyarázni, sejtetni és éreztetni kell, nem szabad megfosztani az olvasót legfőbb élvezetétől. (A helyes fokot persze el kell találni, mert az ezen igazságból csinált Maeterlinck-féle miszticizmus már túlzás!)

1

3 Érezni kell a vázlat és a kinyalt kép közötti művészi különbséget, azt az értékfokot, amit pl. egy Benczúr kép és egy Lenbach kép jelent.

1

4 Az utóbbi maga a lélek, az első egy óriási magyarázat, és aprólékos kommentálás, amelyben minden érték elvesz. A Leányfejek hangulatos, de erősen Reviczky. A Liliről - ép ott nyitottam ki most a könyvet - még azt is el kell mondanom, hogy azt a mély impressziót keltette bennem, mint a modern francia festészet nagymestereinek, Theodore Rousseaunak,

1

5 vagy Millet-nek

1

6 egy-egy kisebb, bágyadt színekkel festett, szomorúságos képe. A Valamikor-1 értékben Lili mellé állítom. Leggyöngébb verse a Quo vadis? Ön bizonyára ösmeri Reviczky Bolondokházának óriási voltát, s belátja, hogy csak, ha ilyen, van a filozofáló, a hasonló gondolatokban filozofáló verseknek értékük. 77. old. " Itt a hasonlat, eltekintve attól, hogy cselekménynek a keretein belől ritmikusan fejlődik, bennszületik a lélekben, s mint ilyen értékes s érzéssé válik s nem puszta külsőséggé. 90. old. Szép gondolat erőtlenül feldolgozva. Általában csak a Petőfieknek sikerül nagy gondolatot és nagy érzést egymás mellé tenni, úgy hogy emeljék egymást. Közepes érzés és közepes gondolat agyon lapítják egymást, ha ily gyönge formában jelennek meg. 93. old. Roppant erőltetett, ócska hasonlat, frázisnak is rossz, nemhogy point-nak. Hasonlatból érzést kicsalni, ha ily hosszú, nem lehet, csak egy sorban, meglepetésszerűleg. A többi hasonló gyönge, allegorikus versben (oh, mily ósdi dolog,) csak azért írja a verset, hogy az utolsó strófában hozzácsapja a hasonlatnak, mint egy rébusznak, a megfejtését. Ugyanilyen a 94. old. A Quo vadis-sal kel versenyre a 96. old. és a 105-ik.* Általában ilyen hasonlatokban megírt verseire az a megjegyzésem, hogy a kép, az t.i. amit a szemével lát, többet ér, mint bármi, amit kigondol, pedig ez ellen sokat vét. Sok verse jó vers egész addig a strófáig, ahol a hasonlat megfejtése kezdődik. Ott új vers és esetleg szintén jó kezdődik. Együtt ízléstelen és ósdi. Tételes lírai vers, irányvers (az úgynevezett közigazgatási románc) abszurdum. Heine sem hajszol mindenütt vonatkozást. Elég volt neki papírra tenni, amit a szemével látott s a lelkével érzett. Az agya csak gúnyra volt teremtve s hogy még mire, azt majd alkalomadtán megbeszéljük. Elég érdekes dolog ez. 18