Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
nem kevésbé fontosat: a nemzetit. Ahogy egyedül a protestantizmus alapján lehetséges a vallásos élet nemzeti és egyéni gazdag sokféleségének történetfilozófiai igazolása, úgy egyedül a reformáció tudta lehetővé tenni a művészetek nemzeti jellegű kifejlődését. Es tudta, mert a reformáció a nemzeti élet szabad kifejlődésének kezdetét jelenti minden téren. íme, az egyetemes protestáns stílus lehetetlenségének másik oka. De a nemzeti művészetek megteremtése éppúgy nem volt szándékában és programjában, mint a művészetek differenciálása és emancipálása. Szándéka és programja e tekintetben is csak a vallás differenciálása volt: nemzeti alapon. De mint ahogy amott a vallás differenciálása maga után vonta a többi szellemi terület differenciálódását, köztük a művészetét, úgy itt is a vallás nemzeti differenciálódása maga után vonta a művészet nemzeti differenciálását is. Ezt a történeti folyamatot sem kísérhetjük itt végig. De annak megvilágítására, hogy a vallás nemzeti differenciálása mennyire programjában volt a reformációnak, álljon itt befejezésül néhány sor Luther előszavából, melyet egy középkori német misztikus könyvhöz írt, mikor azt 1518-ban Eine deutsche Theologie 4 címen (ezt a címet ő adta neki) másodszor kiadta. „Olvassa e könyvet akárki, s mondja meg akkor, vajon a teória új-e nálunk vagy régi, mert e könyv nem új. De netalán ránk mondják, mint régebben, hogy »német teológusok vagyunk«- lelkük rajta. Én hálát adok Istennek, hogy én német nyelven Istenemet így hallom s találom meg, ahogy se én, se ők velem együtt meg nem találták akár latin, görög vagy héber nyelven. Adja Isten, hogy ilyen könyvecske minél több lásson napvilágot, akkor meglátjuk, hogy a német teológusok kétségkívül a legjobb teológusok - dass die Deutschen Theologen an zweyfell die bessten Theologen seyn Amen." BAKSAY SÁNDOR* Mikor nagy író tehetségének legjava termését tökéletes művészi formában nyújtja feléd, és mégsem tudod tisztán esztétikai módon zavartalanul élvezni, akkor a bajnak okát ne benne keresd, hanem valahol másutt, akár tenmagadban, akár korod viszonyaiban. Mikor a csupa derű, verőfény, meleg ragyogás, a dombok vidám zöldje s a rétek kacagó virágerdeje elérzékenyít és melankóliára hangol, ahelyett, hogy örömmel árasztana el, nyilván nem az Isten napjában s az érintése nyomán fakadó szépségben van a hiba. Baksay Sándornál nincsen derűsebb írója a magyarságnak, és talán az egész század sem szült az egész föld kerekén írót sehol, aki ennyire zavartalanul verőfényes, mindennek csak a jó oldalát látó, mindent egyöntetű ragyogással besugárzó volna, mint ő. Sehol egy árnyék, legföljebb átfutó felhő, mely a vidéket még szebbé teszi, sehol egy keserű hang, még a magyarnak vérévé vált szelíd borongás vagy a fájdalommal váltakozó könnyítő humor sem. Itt a humor is kontraszt nélkül való, inkább évődés, játszi enyelgés, könnyed megbizsergetése az észnek és a szívnek, egyrétű és egyszerű valami, mint a titkok nélkül való nyílt mosoly. Mégis, nem tudnék hamarjában írót mondani, aki úgy elnehezítené az ember * Baksay Sándor összegyűjtött irodalmi dolgozatait három kötetben kiadta a Kisfaludy Társaság. Egy kötet ára fűzve 8 korona. 41
