Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

tot és Hegelt, nyilván inkább csak kivonatokból ismeri, szóval úgy, ahogy filozófusokat egyáltalán nem lehet, s elég neki egy-egy népszerű formában közkeletűvé vált, tehát eredeti jelentéséből kivetkőzött, meghamisult tétel, hogy azon keresztül egész rendszereknek rontson neki. Az alaposság hiányát ellentmondást nem tűrő, kihívó fölénnyel pótolja, s gyökeres, immanens kritika helyett szellemes paradoxonokkal, ad absurdum csigázásokkal figurázza ki a nagy metafizikai vívódásokat. De a könyv olyan hévvel, lendülettel és bravúrral van megírva, hogy még azok is foglalkoznak vele, akik jobb sorsra méltó talentum tévelygésén sopánkodnak, s olyan port ver föl, hogy hetedhét országra prüszkölnek tőle. Az amerikai pragmatizmus apostola, a kitűnő pszichológus, William James természetesen ujjongással fogadja a firenzei szövetséges elszánt fegyvertényét. Hiába a pragmatizmus vizes borogatása a lázas főre - a kielégületlen, nagyobbra áhítozó vágy csak kitör. A filozófia nem tette Istenné az embert; a tudomány és a vallás módszerei elégteleneknek bizonyultak; le kellett rontani őket; de arról az egyetlen érdemes célról, az egyetlenről, melyért élni érdemes, nem lehet, nem szabad lemondani. Hátra van még egy mód a maga kiaknázatlan lehetőségeivel; a filozófia romjainak eltakarítása után induljon el most már az ember Isten felé a mágia segítségével. Ebben az időben lepik el Európát az okkultizmus, teozófia, mágia stb. spórái, s a nyirkos, poshadt szellemi légkörben hihetetlen tenyészet indul belőlük. A hideg-logikusan légvárakat építő Papinit is megfertőzik - valahogy viszolyog belé, csavarja az orrát a dilettáns-szag, leküzdi finnyásságát, szemét behunyja, egyéletem-egyhalálom, nekivág ennek is. A mágia, ha teljesen birtokában vagyunk, legyőz minden lehetetlenséget, s természetes életformájává teszi az embernek azt, ami eddig csak kivételesen, csodaképpen fordult elő. Meg kell tanulni a csodatevés mesterségét, magunkévá kell tenni, hogy annyira természetünkhöz tartozzék, mint a lélegzetvétel vagy az emésztés. Akkor úr lesz az ember a mindenségen, mert a mindentudással együtt jár a mindenhatóság. Ha eddig azt hitték, hogy Isten megtestesült, ezután majd az ember fog megistenülni. Az Ubermensch kevés - wennschon, dennschon.

8 Míg így ostromolja az eget mindenféle lajtorjákon, nem feledkezik meg embertársairól sem, s egyre-másra eregeti rájuk nyilait a magasból. A szakadatlan támadás, kirohanás, ütés-vágás természetesen egész ellenséges tábort állít talpra a két hadfival szemben. A nyilvánossággal való állandó érintkezésük közben harcászatuk kifejlődik, s mind tágabb terekre csapnak át. Eleinte a hírességeket, a körültömjénezett bálványokat pécézték ki, azután sorra püfölték a professzorokat, végül az intézményekre kerítik a szert. Hovatovább harcban állnak az egész Itáliával. Sebaj, így legalább az egésszel egyszerre számolnak le. S most már könyvben, rendszeresen, pontról pontra vizsgálva meg a modern olasz kultúrát, teszik közzé a vádiratot. (La cultura italiana). A cél: Itália fölébresztése. Az eszközök kétségkívül drasztikusak - invektívák,

9 amilyeneket nem hallott Itália a Poggiók és Filelfók

1

0 ideje óta. Ma már meg lehet állapítani az ébresztő hadjárat történeti jelentőségét a legújabb Itália életében, mert egész sereg új energia szabadult föl a nyomán. S az új életet hozó harc közepében most is a firenzei humanista áll - a régieknek egyenes leszármazottja, testéből-lelkéből lelkezett ivadéka. Temperamentuma, eszejárása, szkepszise, szellemessége, kritikussága, nagyratörése s főleg malíciája ugyanaz, mint az 274