Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.
A szerző életében megjelent írások
találtam Amendola egyik cikkében* a következőképpen: Oggi la realtá é la guerra, mentre l'ideologia é la pace. (Ma a realitás a háború, míg a béke az ideológia.) Azt hiszem, tömörebben és világosabban nem lehet megformulázni azt az álláspontot, amelyet a háború fait accompli-)á\a\ 1 2 szemben el kell foglalnia a realitással számot vető minden embernek, egyben pedig kevesebb elfogultsággal és nacionalista elvakultsággal. Azzal kezdtem, hogy a politikai napisajtónak az olasz közvéleményre, a közvéleménynek pedig a politika irányítására való nagy jelentőségét hangsúlyoztam. És ezzel végezhetem is. Az olyan emberek, mint Amendola, az újságíróasztaltól könnyen juthatnak politikai vezető szerephez és hatalomhoz. De itt az egyes személyek esete nem számit. Sokkal fontosabb az, hogy a sajtóban és a sajtó révén a politikai életben mindinkább teret foglal az a nemzedék, az új és fiatal nemzedék, amelyet ő képvisel. Előbb vagy utóbb ezzel fogunk találkozni minden téren. Számot kell tehát vele vetnünk már most, meg kell ismernünk és meg kell értenünk. Ez a nemzedék barátunk volt a háború előtt és nem lehet ellenségünk a háború után. Azok a közös érdekek, melyek barátságát a háború előtt megalapozták, a háború után ismét fel fognak lépni. Ez a nemzedék pedig nem hangulatok, hanem realitások szerint igazodik. Ahogy alkalmazkodott a háború realitásához, melynek előidézésében nincsen része, úgy fog alkalmazkodni ahhoz a realitáshoz, mely a háborúét felváltja: számára akkor a háború lesz az ideológia és a béke a realitás, mint volt nem is olyan régen. S hogy az volt, azt számtalan adattal tudnám bizonyítani. Elég utalnom a florenci fiatalok csoportjára, melynek az igen elterjedt La Voce az orgánuma, nevezetesen a La Voce azon számaira, melyeket 1910-ben az irredentizmus kérdésének szentelt. A háborúban elesett Scipio Slataper cikkéből** veszem ki ezt a mondatot: „A Hármasszövetség Itáliára nézve tartós szükségesség" és a szerkesztő, Giuseppe Prezzolini cikkéből*** a következő sorokat: „Trento és Trieszt fanatikusai különös törekvést árulnak el abban az irányban, hogy Tuniszról és Tripoliszról hallgassanak; annyit kiabálnak az elvesztett Adriai-tengerért, a Földközi-tengert pedig Franciaország kezén hagyják. Ha Triesztben még nincs egyetemünk, Tuniszban nem építhetünk elemi iskolákat, s ha ott hiányzik a hús, emitt maga a kenyér hiányzik." A nacionalista és imperialista lendület, mely egyszer nekilódult, magával rántotta az országot. De az országnak, a politikusoknak, a sajtónak csak igen kis töredéke nacionalista és imperialista. Legkevésbé az az új nemzedék. Vele legközelebb bővebben foglalkozom. * Realtá di guerra ed ideologia di pace. G. A. jelzéssel. Corriere della Sera, 1916 dec. 5. * *Unpo' distoria. La Voce, 1910 dec. 8. ** * Austria o Francia? Ibid. 24