Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

nem kell szó szerint venni, mert az nem az első impresszió felületes visszaadását, hanem új festői metódust, a komplementer színek tudását stb. jelenti. Hogy azóta a közönség ezt megtanulta-e, nem tudhatjuk. De mintha Rippl-Rónai elfelejtené. Mintha ő esnék abba a tévedésbe, amelytől hajdan a laikusokat kellett óvni. Mintha most már ő venné szó szerint az impresszionizmust, és összetévesztené a frissességet és könnyedséget a felületességgel és ürességgel. Hasonlóképpen a dekoráció is kezd nála összefoglalás és szintézis helyett tarka felület lenni. Mindkét irányban az elmélyedés, a komoly szándék, az igazán nagyot akarás hiányát érezzük. „Mikor az ember az emlékeiből él" - ez volt Rippl-Rónai egyik kedves régi képének a címe. Valahogy ráillik most. Mintha megállt volna valahol, s a régi értékeket forgatná új, olcsóbb mázzal. Más nemzetek fiai az ő korában, mikor túl vannak a küzdelmeken, s megtanulták mindazt, amit megtanulni lehet, alkotják meg életük főművét. Nálunk, a korán öregedés hazájában, mintha őt is elérte volna már a végzet. A veszedelmesen elharapódzó felületességen és egyre dagadó ürességen kívül még más, sokkal kellemetlenebb jele is van: valami kacér kellemeztetés, kevéssé ízléses tetszeni akarás, édeskés, divatos női arcképek specialistájául való kínálkozás. Azoktól a szalon-festőktől, akik ellen valaha az ő nevében irtó hadjáratot indítottak az érte síkra szálló kritikusok, ezen a téren már csak az a bizonyos hajszál választja el - amíg az is el nem szakad. MEGJEGYZÉSEK AZ OLASZ POLITIKÁHOZ ÉS POLITIKUSOKHOZ A Világ nemrégiben Andrea Torrénak a Corriere della Sera hasábjain napvilágot látott cikkét közölte fordításban, melynek tartalma röviden ez: delenda Austria.

1 Az olasz politikai és publicisztikai viszonyokban kevésbé járatos közönség tájékozására elmondta a fordító, kicsoda-micsoda Andrea Torre; ismertette nagy tekintélyét, rendkívüli hatását az olasz közvélemény irányítására, szinte páratlan jelentőségét az olasz külügyi politika állásfoglalására, megemlékezett külügyminiszterré való kandidáltságának, a Corriere-nél tíz éven át betöltött vezető állásától való megválásának körülményeiről, valamint arról, hogy távozása után helyét az olasz világlapnál Giovanni Amendola foglalta el, Torrénak „tanítványa". Ha jól emlékszem, a tanítvány szót olyan értelemben használta, mintha Amendola egyenesen a mester neveltje, közvetlenül keze alól kikerült famulusa volna. De akármilyen értelemben használta légyen, tévedett, s a magam részéről szükségesnek vélem e tévedés helyreigazítását, bármily kevéssé fontosnak lássék is ránk nézve a jelen körülmények között annak pontos megállapítása, hogy egyik ellenséges ország valamelyik nagy lapjánál ki tölti be a politikai cikkíró tisztét. Előre kell bocsátanom, hogy ez a dolog bizonyos mértékben személyes ügyem: Amendolához hétévi állandó érintkezéssel táplált legbensőbb barátság fűz, együtt dolgoztam vele tudományos téren, és sokat, nagyon sokat tervezgettem vele együtt politikai téren, úgyhogy gondolataink, ha úgy tetszik, ábrándjaink közösségénél fogva kötelességemnek érzem az ő pozíciójának tisztázását, miután annak kérdése a magyar nyilvánosság előtt felvettetett. Egyelőre csak azt akarom megállapítani - amire még majd visszatérek -, hogy Amendola nemcsak hogy nem tanítványa, hanem egyenesen ellentéte Torrénak. Ami magát e 16