Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások III.

A szerző életében megjelent írások

szetszemléletet. Az iskolás recepteket, hamis szabályokat, kész sablonokat félretéve kivonult a szabad természetbe és úgy tekintett rá, mintha először látná. Sem szemét, sem lelkét nem engedte megzavarni és elhomályosítani az iskolából vagy a műteremből hozott emlékek által, vagy akár a megrontott ízlésű közönség igényei által. A festők azt festették, amit láttak, és úgy, ahogy látták. Magukra voltak utalva, a maguk erejére és természet adta egészséges ihletére. Romantikus érzékenykedés és dekadens bensősködés nélkül a természetnek erőteljes és reális vízióját adták. A költőit nem a hangulatosban és bizonytalanban keresték, hanem a művészi szemmel meglátott valóság határozott, világos, megértő ábrázolásában. Feladatuk, képességeik, az eszközeikkel megoldható lehetőségek határainak ismerete jellemzi művészetüket, urai az anyagnak és önmaguknak, s ezért művészetük, amilyen ment a dilettantizmustól és terméketlen próbálgatásoktól, olyan egyensúlyozott, őszinte és férfias. Skálája nem nagy, de a határokon belül változatos és mindent felölelő. Egészben véve hű kifejezése a modern ember természetszemléletének, melyből hiányzik a régiek szuverén átformáló szelleme és monumentális stílje, de hiányzik a természettel való érzelgős játék, lírai felolvadás, idilli enyelgés és rajongó önkívület is. Szóval, sem a természet fölé nem emelkedik, sem alatta nem marad, hanem szemtől szembe áll vele, egy szinten és tudatosan. És ez adja meg neki abszolút értékét. Ebből a két szempontból, a történeti helyzet relativitásának és a művészi érték abszolút voltának szempontjából határozódik meg Ferenczy egyéni jelentősége. A magyar művészek között talán senki sem vállalta oly teljesen és következetesen a maga korának feladatait, mint ő. Az ő fejlődése, az ő műveinek sora leghívebb tükre annak a változásnak, amin a magyar művészet két évtized leforgása alatt átment. A szín és a valőr kérdésének nálunk senki sem volt kitartóbb és elmélyedőbb kutatója, mint ő. Ma már közkinccsé váltak azok az eredmények, amelyeket elért, megszokottá és magától értetődővé - sokan tán nem is tudják, mivel tartoznak neki. Mint ahogy nem tudják, mivel tartoznak az ő etikai erejének, amellyel a művészi szabadság és tisztesség harcát mindenkiért végigvívta. A nagybányai művészetről megváltozhatnak a vélemények, de arról soha, mekkora erkölcsi jelentőségű volt a nagybányai csoport föllépése és szereplése. Ez volt az első és egyelőre az utolsó csoport a magyar művésznemzedékek során, mely közös akarattal, nemesen és szívósan küzdött a közös ideálért, amíg érvényt szerzett neki. Ferenczy férfias egyénisége és művészi etikája volt a gerince ennek a csoportnak. És ez, a férfias egyéniség és művészi etika jellemzi minden művét, tekintet nélkül annak többé vagy kevésbé sikerült, többé vagy kevésbé művészi voltára. Ez az, ami benne abszolút és maradandó. RIPPL-RÓNAI KIÁLLÍTÁSA Francia fogságból való hazatérése óta ez a második kiállítása Rippl-Rónainak az Ernst-múzeumban. Két csoportra oszlik: egyfelől könnyed, hevenyészett, „impresszionista" modorban odavetett képek, főleg arcképek, másfelől színes kockákból mozaikszerűen összerakott és kontúrokkal cirádázott dekorációk. De ez a kettő, impresszionizmus és dekoráció, kezdettől fogva együtt volt Rippl-Rónainál. Tíz évvel ezelőtt még a közönségnek kellett magyarázni, hogy az impresszionizmus szót 15