Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
megváltásaképp a véletlentől, oktalan, esztelen eshetőségektől, melyek bevágják útját. Akiváló ember tragikumánakmegkorrigálására (nem megszüntetésére!) való, tehát részvétből fakad, mint minden vallás, mint a buddhizmus és a keresztyénség. Csakhogy a buddhizmus a minden ember iránt, a keresztyénség a kis ember iránt való részvétből fakad: a buddhizmus a fájdalomtól, a keresztyénség bűnétől akarja megváltani az embert: az Übermensch-tannak a nagy ember iránt való részvét a forrása, de nem akarja sem fájdalmától, sem bűnétől megszabadítani az embert, hanem növelni fájdalmát és „gonoszságát", értelmet adni szenvedésének, pusztulásának, a fejlődés eszközévé tenni, kihasználni azt. Szenvedésben fogant idea hát ez is, mint minden nagy idea. Nietzsche az Übermensch gondolatával nemcsak az élet értelmét vélte kitalálni, hanem legrejtettebb célját fölfedni, megelőzni, az emberiségnek elárulni. Ennek a gondolatnak s az örök visszatérésének hírüladásával egynek érezte magát a Mindenség legrejtettebb lényegével. Ezek a gondolatok nem a spekuláció termékei voltak nála, hanem az intuícióé - megnyilatkozást látott bennük. A természet egy új megnyilatkozását, melynek ő volt a p.u<;Tara>YÓ<;-a. 4 4 Ami nekünk a valóság, az volt neki ez a gondolat; több, mint valóság: hit. Vallás. Ahogy a misztikus tudja azokat a dolgokat, amelyekhez csak a hit közeledhetik, ahogy Plotinos látja az Egy-et, melynek ő is része, ahogy Eckhart mester egynek érzi magát az Istennel - oly misztikus módon, de oly bensőségesen, intenzíve, egész lelkével tudja, látja, érzi a maga gondolatát Nietzsche, isteni megnyilatkozásként, soha nem érzett érzésként, csodálatos fölmagasztalásként, melynek elmondásához nincs szó, melyet csak érezni lehet, vagy tán zenével kifejezni, énekkel, zsoltárokkal, új nyelvvel, emberfölötti nyelvvel, mely zene legyen, égi jel, az örök élet éneke. Nyilvánvaló, hogy az alkotásnak ilyen szellemétől megszállva Nietzschének, akiben immár vérré vált az „Umwertung", 4 5 föl kellett forgatnia az Übermenschnek tudományos alapját. A tudomány tételeket állít fel, amelyeknek minden esetre érvényeseknek kell lenniök; s a tudományt azok művelik, akik hisznek az általános érvényű törvényekben. Nietzsche túljár mindkét eseten. Mert szerinte tévedés volna azt hinni, hogy a legtökéletesebb, a félreeső utakon haladó szellemek túlságosan alkalmasak volnának apró, közönséges tények megállapítására, egybegyűjtésére és levezetésére: - sőt ellenkezőleg, mivel ők maguk is kivételek, eleve hadilábon állnak a „szabályokkal". Elvégre hivatásuk inkább cselekedni, mint megismerni; valami újnak lenni, újat jelenteni, új értékeket képviselni, ez az ő hivatásuk. Nagyobb, titokzatosabb örvény tátong talán tudás és cselekvés között, mint gondolják: lehet, hogy a nagyszabású cselekedetek, az alkotás embere tudatlan lesz - míg Darwin-féle tudományos fölfedezésekre Nietzsche szerint inkább szűk látókör, bizonyos szárazság és pontos szorgalom diszponál. A darwinizmus megismerés, Nietzsche Übermensche - alkotás. Az életben az önfenntartás ösztöne szűkösséget jelentene, hiányt, szegénységet; akik róla beszélnek, nem ismerik az élet tulajdonképpeni rugóját és lényegét, a hatalomra törő akaratot, mely gyakran kockára veti és föláldozza az önfenntartás eszközeit is. Azok az emberek, akik az önfenntartás ösztönét tartják a legfontosabbnak az életben, egész bizonyosan szűkös, hiányt látó, szegény emberek. Hogy a modern természettudományok annyira ragaszkodnak hozzá, nevezetesen a darwinizmus a „létért való küzdelemről" szóló tanításával, annak oka alighanem a legtöbb természetkutató származása: a „népből" valók, elődeik szegény és alacsony 78
