Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
lényről s nem a túlvilágról van szó - ki legyen a földnek ura, ez a kérdés. Az emberiség jövőjéről és boldogulásáról van szó: ehhez uralkodni kell az emberiségen, le kell győzni, fölül kell múlni. Le kell győzni tanításokkal, melyek tönkre tegyék, azok kivételével, akik erősek és elbírják őket. Ilyen kiválasztó, megrostáló nagy tanítások az Übermensché s az - örök visszatérésé. Mindkettőt próféta hozza hírül az emberiségnek, mert mindkettőnek egy a célja. Valamikor Nietzsche az egyénen próbálta ki, vajon lehet-e élni egyáltalán a teljes igazság birtokában. Akkor arra az eredményrejutott, hogy - nem. Most is az egyénen próbálja ki, vajon lehet-e egyáltalán élni az Ubermensch és az örök visszatérés gondolatával. Kísérletének tárgya, mely egyúttal a kísérletező is - maga Zarathustra, az új tan prófétája, aki az Übermensch evangéliumát hozza az emberiségnek: Hogy Zarathustra a legközelebbi városba ért, mely az erdők szélén fekszik, a piacon nagy néptömeget talált, mivelhogy híre járt egy kötéltáncosnak, aki mutogatni fogja magát. És Zarathustra így szólt a néphez: Az emberfölötti embert hirdetem nektek Az ember az, amit fölül kell múlni. Mit tettetek azért, hogy fölülmúljátok? Eddig minden élőlény teremtett valamit önmaga fölé: és ti apály akartok maradni a nagy dagályban, és inkább visszatértek az állathoz, minthogy az embert fölülmúljátok? Micsoda a majom az emberhez képest? Nevetség vagy égető szégyen. És ugyanez legyen az ember az emberfölötti emberhez képest: nevetség vagy égető szégyen. Az utat a féregtől az emberig megjártátok, és még ma is sok van a féregből bennetek. Valaha majmok voltatok s az ember még ma is nagyobb majom, mint akármelyik majom. Köztetek még a legbölcsebb is a növénynek és kísértetnek fattyúhajtása és áldatlan kuszasága. De vajon azt akarom-e én, hogy kísértet vagy növény legyetek? Én az emberfölötti embert hirdetem nektek. Az emberfölötti ember e földnek értelme. Mondja ezt a ti akaratotok: az emberfölötti ember legyen e földnek értelme! Kérve kérlek, testvéreim, legyetek hívek a földhöz, s ne higgyetek azoknak, akik földön túli reményekkel áltatnak! Méregkeverők akarva, nem akarva. Az élet megvetői ők, haldoklók s maguk is megmérgezettek, kiket megunt a föld: hát csak vesszenek! Az isten ellen vétkezni volt valaha a legnagyobb bűn, de az isten meghalt, s meghaltak vele a bűnösök is. Ma a legszörnyűbb bűnt az követi el, aki a föld ellen vétkezik, s a kikutathatlannak méhét jobb szereti, mint e földnek értelmét! Valaha a lélek megvetéssel nézte a testet: s akkor ez a megvetés mindennél szentebb volt: - soványnak, csúfnak, kiéhezettnek akarta látni a testet. S így szeretett volna megszökni a testtől s a földtől. Oh, ez a lélek maga is sovány, csúf és kiéhezett volt még: és kegyetlenség volt e lélek gyönyörűsége! De mondjátok még ti is, testvéreim: mit mond a testetek a lelketekről? Nem szegénység, piszok és nyomorúságos tengődés a lelketek? 74
