Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
Bizony mondom, piszkos folyó az ember. És tengernek kell lennie annak, amibe egy piszkos folyó belé ömölhessen, anélkül, hogy beszennyeződnék. Én az emberfölötti embert hirdetem nektek: ez az a tenger, melybe beleveszhet a ti nagy megvetéstek. Mi a legnagyobb dolog, amit megélhettek? A nagy megvetés órája. Az az óra, melyben megutáljátok a boldogságtokat, az értelmetek és erényetek. Az óra, melyben ezt mondjátok: „Mit bánom én a boldogságom! Szegénység az, piszok és koldus-tengődés. Pedig a boldogságomnak magát a létet kellene szentesítenie!" Az óra, melyben mondjátok: „Mit bánom én az értelmemet! Vajon megéhezett-e már a tudásra, mint az oroszlán az eledelére? Szegénység ő, szenny és nyomorúságos vergődés!" Az óra, melyben mondjátok: „Mit bánom az erényemet! Eddig még nem tett őrjöngővé. Hogy megcsömörlöttem már a jótól és a rossztól! Szegénység az egész, piszok és nyomorúságos tengődés!" Az óra, melyben mondjátok: „Mit bánom én az igaz voltomat! Nem érzem, hogy csupa izzó szén és parázs volnék. Pedig az igaz ember csupa izzó szén és parázs!" Az óra, melyben mondjátok: „Mit bánom a részvétemet! Nem a részvét-e az a kereszt, melyre megfeszítik, aki az embert szereti? De az én részvétem nem keresztrefeszítés." Beszéltetek már így? Kiáltottatok már így? Ah, csak már hallottalak volna bennetek ekképp kiáltani! Nem a bűneitek - az olcsó megelégedéstek kiált az égre, az, hogy még a bűnötökkel is fukarkodtok! Hol a villám, mely nyelvével megnyaljon bennetek? Hol az őrület, melyet belétek kellene oltani? Én az emberfölötti embert hirdetem nektek: ez az a villám, ez az az őrület! Mikor Zarathustra így fejezte mondását, valaki a nép közül kiáltotta: „Már eleget hallottunk a kötéltáncosról; ki vele, lássuk végre! " S az egész nép kacagta Zarathustrát. A kötéltáncos azonban, aki azt hitte, hogy neki szóltak, munkához látott. Zarathustra azután egy új hegyibeszédben hívja magához és áldja meg azokat, akik előkészítik az emberfölötti ember országát: Az ember kötél, mely az állattól az emberfölötti emberhez vezet - kifeszített kötél a szakadék fölött. Veszedelmes átkelés, veszélyes úton járás, veszélyes hátrapillantás, veszélyes borzadály és megállás. Ami az emberben nagy, hogy híd ő és nem cél: ami szeretni való az emberen, hogy átkelés ő és leáldozás. Szeretem azokat, akik nem tudnak élni, csak mint leáldozók, mert ők általkelnek. Szeretem a nagy megvetőket, mert ők a nagy tisztelők és nyilai a túlsó partra való vágyódásnak. Szeretem azokat, akik nem keresnek a csillagok mögött okot arra, hogy elvessze75
