Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
a kivételes példányok létrejöttét megkönnyíteni és rendszeressé tenni, mindaddig, míg a mainál magasabb rendű emberfaj létre nem jő? A tudomány ezekre a kérdésekre meg nem felelhet. Hogy a továbbfejlődés célját megszabja, arra gondolnia sem lehet. Az emberiség a tudománytól vezetést tehát nem várhat. Célt kitűzni csak a filozófus tud, aki öntudatossá teszi az emberiség akaratát, s arra sarkallja, hogy a fejlődés munkáját ragadja magához. Ennek az életnek céljai elpusztultak, értelme elveszett: a nagy föladat immár a jövő föladata, hogy az emberek célt teremtsenek maguknak. Tévedés volt az a hitük, hogy volt céljuk: valamennyit ők adták maguknak. De a korábbi célok előföltételei elpusztultak. A tudomány megmutatja az eddig megjárt utat, s nem a célt: de ad föltételeket, melyeknek az új cél meg kell hogy feleljen. Valamennyiünknek össze kell fognunk egy közös cél érdekében, s együtt kell alkotnunk: az ember még lágy és formálható anyag, melyből azt lehet csinálni, amit akarunk. A filozófus, aki megértette az élet rejtelmét, s a fejlődés ügyét szívére vette, mi célt fog tűzni az emberiség akaratának? Egy felsőbbrendű lényt, mely még nincs jelen, de melyhez a mai emberen keresztül vezető fejlődés útjának el kell vezetnie. Az ember célja, a továbbfejlődésének legközelebbi foka, természetes előrelépése, mely elmaradhatatlan - az Übermensch, az emberfölötti ember!* Az embereket kockázatokra és kísérletekre kell bírni, melyekkel az embernek új és felsőbbrendű fajtáját lehessen létrehozni: ehhez vezetőkre van szükség, parancsoló, bátor és előkelő emberekre, akik magukra tudják venni a legszörnyűbb föladatot és legsúlyosabb felelősséget - ilyen vezető Zarathustra, az Übermensch eszméjének hírüladója, első példája, jelképe annak, hogy mi módon fog élni, érezni, gondolkodni és alkotni az eljövendő ember... Valaha Nietzsche, a „gaya scienza" idején, azt mondotta, hogy az individuum semmi, a faj minden; a morálnak semmi értelme sincs, mert az életnek csak egy a célja, a faj boldogulása. Még akkor megszabadította, megtisztította a fajt mindentől, hogy a legszabadabb ember jöhessen létre belőle - most, a legnagyobb hatalmú individuum, Zarathustra idején. Ahogy nincs már szükségünk a morálra, úgy nem kell nekünk többé a vallás sem. Az isten szeretése, a vallásosság legősibb formája, átalakult egy ideálnak szeretésévé, alkotóvá lőn, az embernek istenteremtő ösztöne átalakult emberteremtő ösztönné - az ember volt mindig az istenek teremtője, művésze: immár át kell teremtenie magát is az istenekhez hasonlóan. Az istenfélelem a dolgok összefüggésének csodálása és tisztelete, s az embernél magosabb rendű lénybe vetett hit. A magosabb rendű lény, mely nem metafizikai ábránd, hanem földi valóság, immár az emberfölötti ember: az isten helyébe az isten-embereknek kell jönniök. Ahogy az alacsonyabb rendű emberek istenre néztek, úgy kell nekünk most, hogy az isten meghalt, az emberfölötti emberre tekintenünk. Nem túlvilági * A sok kifejezés közül, mellyel az Übermensch szót fordítani megkísérlettem, tulajdonképpen legalkalmasabbnak a magasabb rendű ember-1 találtam, mely, ha a német szót nem is födi betű szerint, nézetem szerint értelmét tán mégis leghívebben adja vissza, amiben egyet fognak érteni velem, akik nemcsak a Zarathustra Übermenschét ismerik, hanem azt is, melyről Nietzsche j'öljedzéseiben s terveiben van szó. Nietzsche az Übermensch gondolatához tényleg a darwinizmus révén jutott, de az emberfölötti emberfaj illúziója hovatovább szimbólummá vált kezei között, s ekkor az Übermenschsel nem a darwini külön fajt akarta jelölni, hanem a kiváló, a magasabb rendű embert. Hogy mégis az „emberfölötti ember" kifejezést használom, annak oka, hogy a Zarathustrában erre van szükség, s kerülni akarom az amúgy is könnyen támadó zavarokat. F. L. 73
