Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
II. Nietzsche alkotó éveinek utolsó szaka csupa vándorlásban telt, majd mindig Svájcban és Olaszországban kellett tartózkodnia, olyan éghajlat alatt, melyet kényes egészsége elbírt. Legkedvesebb vidéke, mely leginkább inspirálta s egyéniségének leghívebben megfelelt, Felső-Engadin. Ez az utolsó időszak Nietzschének alkotásokban leggazdagabb és legérettebb ideje. Ekkor írta az Also sprach Zarathustra 36 négy részét, melyek 1883-tól 1885-ig jelentek meg; 1886-ban megjelent a Jenseits von Gut und Bőse, 1887-ben Zur Genealogie der Moral. 1888-ban íródtak: Der Fali Wagner, Ein Musikanten-Problem; Götzen-Dammerung oderwie man mit dem Hammer philosophirt; Der Antichrist, tervezett összefoglaló, szisztematikus főművének, Der Wille zur Macht (Versuch einer Umwertung aller Werte) első részeként; Nietzsche contra Wagner. 3 7 A Fali Wagner kivételével a többi már Nietzsche elméjének elborulta után jelent meg. Az utóbbi időkben, 1908 végén látott napvilágot Nietzsche önleírása: Ecce homo. - Ez a sok mű azonban korántsem meríti ki Nietzsche munkásságát: rengeteg tervet kovácsolt, s különösen főművének, a Wille zur Macht-nak megírásához sok előkészületet csinált. Az immár végképp maga útját járó Nietzsche mindinkább elszakadt az emberektől, el a publikumtól, el híveitől, barátaitól, akik mind kevésbé és kevésbé értették. Ő, akinek szüksége volt emberekre, melegségre, barátságra, teljesen egyedül maradt terveivel, szenvedéseivel, betegségével. Magára maradt érdeklődés és megértés nélkül. A sajtó, a kritika, a tudományos világ vagy egyáltalán nem foglalkozott Zarathustra és a Jenseits szerzőjével, vagy pedig mint eszeveszett, excentrikus, közveszélyes alakkal bánt el vele. Egész 1888-ig nem történt meg, hogy valaki komolyan és értőn tárgyalta volna Nietzsche filozófiáját. Könyveit maga adta ki, rájuk is fizetett, mert akár a Schopenhaueréi valaha, senkinek sem kellettek. Az első nyilvános érdeklődés és elismerés, mely érte, Brandesé 3 8 volt, aki 1888-ban a koppenhágai egyetemen egy féléven át előadásokat tartott Nietzschéről nagyszámú hallgatóság előtt. Nietzsche egészsége ekkor már a végét járta, idegessége egyre fokozódott, állandóan orvossággal, altatókkal, csillapítókkal kellett élnie, amik még jobban tönkretették, úgyhogy 1889 januárjában Turinban elméje elborult s meg sem is gyógyult többet. Nietzsche betegsége kényes pszichopatológiai probléma, melyben a rengeteg találgatás és dilettáns belemagyarázás alól, teljesen biztos adatok híján, nehéz kiásni az igazságot. Valószínű, hogy Nietzsche öröklött hajlandóságaihoz szerzett nyavalyák járultak, melyek benne a dekadencia csíráját végzetessé és pusztítóvá tudták növelni egészséges, erős, ellentálló ösztönei ellenére. Annyi bizonyos, hogy semmi jogunk Nietzsche műveiben egy paralitikus ember dolgait látnunk. Okvetetlenkedő, fontoskodó, a maguk szűk korlátain túl nem látó orvosok találgatásai az ő művét el nem érik. Nietzsche sokkal komplexebb, lelkileg gazdagabb, ellentmondásosabb, s ami fő, magvasabb, semhogy szimpla és együgyű patologizálással meg lehetne fejteni. Csak nagyon erős, nagyon hatalmas energiák képesek az övéhez hasonló alkotásra. - Betegségének kitörése után Baselban, Naumburgban és Weimarban ápolták az öntudatát vesztett gondolkodót, akit 1900 augusztus 25-én váltott meg a halál tragikus sorsától. - Nietzsche története ezzel korántsem ért véget, sőt nagy hatása és híre tulajdonképpen csak akkor kezdődött, mikor életének munkás fele lezárult, mikor 51
