Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.

A szerző életében megjelent írások

dött magasabb morális érzékkel, fensőbbrendű megismeréssel az igazságszeretetnek olyan fokára emelkedik, ahol csupa erkölcsből, csupa morális becsületességből kénytelen megtagadni az erkölcsöt - ezt kívánja tőle az igazság, amelyet ezután már ki kell mondania, hogy lekoptak róla az illúziók és hamisságok. Az embernek - csupa erkölcsből - azon az őszinte vallomáson kell kezdenie, hogy nem tudni, micsoda a morál. Ma még nincs elterjedtebb előítélet annál, mint hogy az ember tudja, micsoda morális, mi nem. Ha valaki ma a morális dolgok tanulmányozására adja a fejét, ugyancsak töretlen földbe akasztja az ekéjét - eddig még semmi sincs megmunkálva benne. A szenvedélyek minden fajtáját egyáltalán vizsgálat alá kell venni, végigkísérni korokon, népeken, egyes kis és nagy emberek életén keresztül. Eleddig semminek sincs megírva a története, ami színt ad a létnek: hol van megírva a szeretetnek, bírásvágynak, irigységnek, lelkiismeretnek, pietásnak, kegyetlenségnek története? Teljesen hiányzik a jognak és a büntetésmódnak összehasonlító története. Ki tette vizsgálata tárgyává a nap beosztásának különféle módját, a munka, a pihenés, ünnep szabályszerű megállapításának következményeit? Ki ismeri az élelmiszerek morális hatásait? Össze vannak-e már gyűjtve az együttélésre vonatkozó tapasztalatok, például ami a kolostorokat illeti? Meg van-e már írva a házasság és barátság dialektikája? A tudósok, kereskedők, művészek, kézmívesek erkölcsei - megtalálták-e már gondolkodóikat? Mennyi elmélkedni való dolog van! Mindennek, amit eddig az emberek életfeltételüknek tekintettek, végére jártunk-e már, s a hiedelmükben rejlő értelemnek, szenvedélynek, babonának? Rengeteg munkát ró a legdolgosabb kutatókra is annak megfigyelése, a különböző morális klímákban miként tenyésztek s tenyészhetnének az emberi ösztönök, hajlamok; egész nemzedékekre s tudósok tervszerűen együttmunkáló nemzedékeire van szükség, hogy e téren a szempontokat és az anyagot kimerítsék. Ugyanez szól a morális klímák különbségét előidéző okok föltárásáról („miért világít itt ennek a morális alapítéletnek és értékelésnek napja - másutt másiké?"). S ugyancsak nagy munka mindemez okok tévességét s az eddigi morális ítéletnek egész mivoltát megállapítani. Föltéve, hogy mindezen munkákon túlvolnánk, fölvetődnék az összes kérdések legkényesebbike: vajon a tudomány képes-e arra, hogy az emberi cselekvésnek célokat tűzzön, miután bebizonyosodott róla, hogy meglévő célokat el tud venni s meg tud semmisíteni - s ezzel elérkeznék az ideje egy nagystílű kísérletezésnek, amelyen kielégülhetne mindenfajta heroizmus, egy évezredes kísérletezés, mely az eddig való történelem minden nagy munkáját és áldozathozását homályba boríthatná. A tudomány idáig még nem építette ciklopi épületeit; de ennek is eljön az ideje! A morál pozitív tudományának el kell jönnie. De előbb fel kell forgatnunk az összes értékeket radikális kétellyel, hogy szabad utat nyissunk. Mindent át kell fordítanunk - helyes értékére. De előbb el kell vetnünk a hamis mérlegeket. És azután - majd lehet egészen új értékeket teremteni. Értékeket, melyekhez egy új emberfaj, új filozófia, új vallás szükségesek. Ez Nietzsche programja. Amit magával visz pozitív korszakából e program megvalósítására, a fejlődés gondolata, mely nála a lehetőség gondolatává fog alakulni, hogy az emberiséget tervszerűen átalakíthatja. Az az emberiség, mely a hasznosság elvétől el tudott jutni a morálteremtő bölcsességig és belátásig, melyben benne van a lehetősége annak, hogy morális emberiségből átalakuljon bölcs emberiséggé - még más, nagyobb szabású lehetőségeket hord mé47