Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
kedvező körülmények között - az emberiségnek célja tudatára kell ébrednie, s e cél érdekében kiválogatnia és előteremtenie ama föltételeket, melyek közt a megváltó nagy emberek létrejöhetnek... Ezzel a gondolattal lelkében szegődik az egyes ember a kultúra szolgálatába, mert a kultúra minden egyes ember önmegismerésének s önnön elégtelensége érzésének gyermeke. Mindenki, aki a kultúrához szegődik, tettével ezt vallja: magam fölött valami nagyobbat és emberibbet látok, mint én vagyok; segítsetek nekem, hogy elérjem, mint ahogy én segíteni akarok mindenkinek, aki hasonlót ismer meg s hasonló dologért szenved: hogy végül ismét előálljon az ember, aki a megismerésben és szeretetben, a látásban és tudásban teljesnek és végtelennek érzi magát, s egész teljességével csügg a természeten, mint bírója és mértéke a dolgoknak. Tehát csak az, ki szívét valamely nagy emberhez kötötte, részesül a kultúra első szentségében. S a filozófia - a filozófiának lehet feladata a megismerés, de annak megismerése, hogy a dolgoknak mennyiben van változatlan jellegük és alakjuk: hogy azután, ha e kérdést megoldotta, kíméletlen bátorsággal lásson neki a világ megváltoztatható fele javításának. Ezt tanítják az igazi, cselekvő filozófusok, s ezt tanítják az igazi filozófia tanítványai, mint Wagner, a művész, aki ott filozófus leginkább, ahol a legerősebb a cselekvésben s a leghősiesebb. ( Richard Wagner in Bayreuth. ) Wagner egyik jele s cselekvő tényezője egy virradó új hellén kultúrának; a föld, mely jóllakásig eltelt kelettel, ismét a görögségre vágyik. Nagy Sándor ellentétjeire van szükség, akikben hatalmas erő lakozik, hogy összevonhassák és kötözhessék a kultúra szanaszét ágazó szálait; akik nem megoldják a görög kultúra gordiusi csomóját, mint Sándor, úgy hogy végei a szélrózsa minden irányában széjjelszökkentek, hanem egybekössék a szálakat, miután széjjeloldódtak, ez most a föladat. Wagnerben Nietzsche ilyen Nagy Sándor ellentétjére ismer: ő összevonja és köti, ami magában külön gyöngén és elhanyagoltan tengődött, benne, orvosi kifejezéssel élve, adstringáló 2 2 erő lakik, ezért az egészen nagy kultúrhatalmak közül való. Fölhasználja a művészeteket, vallásokat, különböző népek történetét, s mégis ellentéte a polihisztornak: mert ő eggyé formálója és átlelkesítője az összehordott anyagnak, egyszerűsítője a világnak. Wagner a világ egyszerűsítője, új kultúra teremtője, mert úrrá lett a szörnyű káoszon; s ő volt az, aki összeegyeztetett két dolgot, melyek azelőtt idegenül és hidegen éltek egymástól külön, a zenét és életet, s ugyancsak a zenét és drámát. Ő egyszerre apollói és dionysosi művész, s vele újjászületik a tragédia a zene szelleméből. Wagner tehát előkészítője egy tragikus kornak, amilyen csak a görögöknél volt; ő kapcsolatot talál a mi kultúránk s a görög kultúra között, ezzel nagy lehetőségeket nyit az emberiség jövője számára, melyhez csak egy esetben lehet reményt fűzni, ha a tragikus érzés és felfogás ki nem vesz belőle. Az egyes embernek a maga személyén fölül álló dologra kell szentelnie életét, ezt kívánja a tragédia; el kell felejtenie a rémes szorongást, mit a halál s az idő kelt az individuumban, mert a legkurtább pillanatban, éltének legcsekélyebb mozzanatában találkozhat valami szent dologgal, amely minden harcért és nyomorúságért kárpótol. így gondolkodik és érez az egyes * ember, s így kell élnie az egész emberiségnek. A Wagnerrel újra világra született tragikus gondolatnak hatása és eredménye, hogy az emberiség ismét teremt magának kultúrát, s a kultúra újra célt tűz ki, mely az emberiség életének értelmet adjon. A kultúra s az emberiség célja: a kiváló ember. Föl kell ismerni a lehetőséget, hogy 35
