Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
Kéziratban fennmaradt írások
első két lejtőn, mely a sziget síkjával együtt az elő-purgatóriumot alkotja, bizonyos ideig azoknak lelkei lakoznak, akik csak haláluk órájában tértek meg istenhez. A többi a valódi purgatóriumban tartózkodik, ti. a fölül következő hét körön. A földet körülvevő egeknek száma kilenc; a hét planéta ege (Hold, Merkúr, Venus, Nap, Mars, Jupiter, Saturnus); nyolcadik az álló csillagoké; kilencedik a Kristály-ég vagy Primum mobile 3 1 , valamennyi közt a legsebesebb keringésű. Ez egek körül, melyek egy-egy angyalkórus által hajtva, örökké forognak, van a Coelum Empyreum 3 2 , az örökkévaló, időn kívül való spirituális ég, szeretet és világosság, istennek székhelye, az igazi paradicsom. Az üdvözültek csoportokra osztva jelennek meg a költő előtt, mindenikük abban a planétában, melynek hatását éltében leginkább érezte; majd mind egyesülten, Krisztussal s a Szűzzel, a nyolcadik égben; a kilencedikben a költő az angyalokat kilenc ragyogó körbe osztva látja isten körül keringeni. Az Empyreumban szentek és angyalok együtt vannak mindannyian; az előbbiek óriási fényrózsának szirmain ülve, utóbbiak mint az istentől az üdvözültekhez s az üdvözültektől istenhez szálló szikrák. A pokolban és purgatóriumban a lelkek légi testtel bírnak, szemre valódi csontból és húsból való testükhöz hasonlóval, mely mindenfajta gyötrelem elszenvedésére alkalmassá teszi őket; a pokolban többé-kevésbé tapintható, a purgatóriumban tapinthatatlan az emberi kéznek. A paradicsomnak a Holdban megjelenő lelkei gyöngén tükrözik az emberi test vonalait; a többi planétában mint megannyi többékevésbé ragyogó fényesség mutatkoznak, míg végül az Empyreumban valamennyi eredeti külsejében jelenik meg, de annak olyan magasztosságában, amilyenre az ítélet napján tesznek szert a boldogok testei." (Raf. Fornaciari.) 3 3 Ez a mindenség, melyet a D. C. magába ölel, a pokol legmélyétől a paradicsom legtetejéig, istenig, s melynek alapja a ptolemaiosi asztronómia, az aristotelési tomisztikus kozmológia és a középkori keresztyén túlvilágtan, nem puszta mechanizmusa és kerete a beléje illeszkedő költői mű testének, hanem organikus része neki, helyesebben identikus magának a költeménynek szerkezetével. A D. C. morális és misztikus költemény, mely az emberi léleknek fokozatos megtisztulását s végül az istennel való teljes egyesülését adja elő; ez a morális processzus nem morálisan közömbös univerzumban megy végbe, hanem olyanban, melynek minden része és momentuma legmélyétől legtetejéig maga is morális értéket képvisel. Amindenségnek beosztása megfelel a dantei etika értékskálájának; ahányféle bűnt és erényt, ahányféle erkölcsi állapotot ez az etika megkülönböztet, a mindenség annyi körre oszlik; és erkölcsi állapotnak s a mindenség valamely körének egymásra vonatkozása nem külsőleges, hanem teljesen benső és motivált: a büntetések, a vezeklések s az üdvösségekfajtája megfelel mindenkor az illető bűnök vagy erények természetének Ez a metafizikai gondolat hatja át a Commedia egész rendszerét: az erkölcsi állapotoknak és következményeiknek törvényszerű egymásrautaltsága, örökkévaló összefüggése, szigorú logikája. Minden szónak és gesztusnak, a szenvedés minden nüanszának, a szenvedés minden eszközének és módjának (úgyszintén a tisztulásénak), minden helynek, időnek, világosságnak megvan itt a maga morális jelentősége: csalhatatlan mérleg, hajszálig biztos vesébe látás szabja itt ki minden esetre a tökéletesen reá, de csak reá illő büntetést vagy vezeklést. Az olvasónak mindenkor szem előtt kell tartania ezt a konkordanciát, mert ebben fejeződik ki a Commedia nagy gondolata, 237
