Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.

Kéziratban fennmaradt írások

DANTE* Dante műve a középkor szintézise, mint a gótikus katedrálisok és a nagy középkori enciklopédiák, „speculum"-ok. Hasonló hozzájuk, de különböző is. Ami a gótikus katedrálisoktól elválasztja (eltekintve a műfaj adta különbségektől), főként az, hogy amíg azok abban is híven középkori produktumok, hogy imperszonálisak, a stílus által meghatározottak, mely minden egyéni különbség mellett is dominál rajtuk, addig Dante műve - minden általánossága mellett - a legteljesebb egyéni. A speculumoktól pedig különbözik, és meghaladja őket egyedülálló művészi tökélyével. Máskülönben benne is, mint a katedrálisokban és enciklopédiákban, összefoglalódik a középkor vallása és minden tudománya; benne kiegyenlítődik a skolasztika a misztikával; benne szóhoz jut az asztronómia csakúgy, mint az asztrológia; a geográfia és a história csakúgy, mint a mitológia s a legenda; fizika, metafizika, etika, politika; pszichológia; klasszikus kultúra; poétika, filológia - egyszóval mindaz, amit a középkori ember tudott, gondolt és érzett. Egész világ a Divina Commedia, olyan nagyszabású összefoglalás, milyet nem ismer másikat a világirodalom. Korszakot foglal össze és zár le, és korszakot nyit meg. Lezárja a középkort, és megnyitja az olasz irodalmat. És mint ahogy legnagyobb emléke az elmúló középkornak, úgy fölül nem múlt kezdete az-újnak. Benne egyesül a múltnak nagysága, a hosszú kulturális fejlődésnek minden eredménye s az abszolút újnak, az ismeretlennek minden frissessége és varázsa. Olyan históriai helyzete nincs még egy irodalmi műnek, mint a Commediának. A töretlen általánosság, univerzalitás, stílus akkor egyesül benne a differenciálódó egyéniséggel, amikor ez az egyéniség még nem szakadt ki egészen az általánosságból, a korszakokat fönntartó nagy energiákból, de már a maga teljességében lép föl. A középkor nagy küzdelmének, a pápaság és császárság harcának kimerülése közepett támad életre, de benne még csodálatos szenvedéllyel és tisztasággal föllobog az apokaliptikus küzdelemnek féktelen heve; ideális és profetikus tűz, mely elhamvasztott minden kicsinyes pártszenvedelmet, személyes haragot és bosszút, s csak az eszméért, a megváltó gondolatért ég. A középkor hatalmas szellemi energiái, skolasztika és misztika, erejük teljében lépnek föl benne: az előző mielőtt elmúlna, az utóbbi pedig teljes üdeségében. A közvetlenül reá következő kor, mely hadat üzen a skolasztikának, a Commedia hatalmas konstrukciójában sem tud otthonos lenni. A középkor nőkultusza pedig tetőpontját éri el benne, az elvont, ideális és szimbolikus nőtisztelet, nem anélkül azonban, hogy fordulatot ne venne az új kor felé: Dante Vita Nuová-\a az első, modern értelemben vett bensőséges, * Ez a közlemény eredetileg 15 ívre terjedt s az elkerülhetetlen kompilációs rész - életrajz, korrajz, a művek tárgyának ismertetése stb. - felölelte a szerző elméletét a Commedia filozófiai értelméről és esztétikai jelentőségéről. Mivel ez a terjedelem messze túlhaladta a megszabott határokat, a közleményt meg kellett rövidíteni; előbb 8, végül 5 ívre. E rövidítés közben mindkét alkalommal az elméleti részt kellett megnyirbálni, a tájékoztató anyagé lévén ezúttal az elsőség; elméletet azonban nem lehet megnyirbálni az érthetetlenség veszélye nélkül, s azért csaknem teljesen mellőzni kellett. Innen e közlemény egyenetlenségei s az eredeti anyag relatív soványsága, jóllehet a szerző, aki specialistának tartja magát a dantologia terén, több évi fáradozásának eredményeit foglalta össze e közlemény első fogalmazásában. Amiről ezúttal le kellett mondania, külön munkában szándékozik pótolni. A szerző 210