Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások II.
A szerző életében megjelent írások
bizonyul (mint Bramante árkádjai). Mert mi az eredmény? Az, hogy kimondhatatlanul érezzük a szellem örökkévalóságát és hatalmát a természetet szuverénül kezelő művészettel teremtett masszív és súlyos alakokban. Michelangelo szibilláinak szuggesztív, emberfölötti szellemisége is csodálatos testiségükből árad. Közismert dolgok. De továbbmegyek. Az anyagnak ábrázolása - függetlenül a tárgytól, szüzsétől oly tökéletes, oly monumentális lehet, hogy önmagában képes a szellem örökkévaló lényegét szimbolizálni, sejtetni. Hirtelen eszembe ötlik, amit jó néhány évvel ezelőtt Cézanne csöndéleteiről írtam valahova: hogy az ő szikla módjára megalkotott monumentális almái és körtéi, citromai és narancsai az emberben ugyanazt az áhítatos és szent érzést keltik, amit Giotto Madonnái. 3 0 (Ah, az a Giotto-Madonna a firenzei Accademiában 3 1 mily masszív a mellette lévő Cimbaue-Madonnához képest - mily jólesik most rágondolni!) Ez a nagy művészet, ez a minden asszociáció és allegória nélkül való szimbolizmus. Az anyagnak olyan szublimálása, hogy önmagának legnagyobb ellentétét, a szellemet fejezze ki adekvátul. Mert az anyag képes erre, a képzőművészetben csakis - ő. (Hiszen még Dante Luciferjén - az abszolút anyagiságon - is Isten szelleme érzik: a „somma sapienza" és a „primo amore".) 32 Ha ez az ember, ha Cézanne, megfestette volna a modern ember érzésének megfelelő vallásos képeket. Igen, eszembe jut egy gyönyörű Krisztus-képe - de talán nem is ezt akarta, nem is így akarta. Az ő csöndéletei mégis egyetlen adekvát kifejezései a képzőművészetben: a modern ember vallásos élményének, vívódásának, küzdelmeinek, tökéletességre való szomjazásának - magára hagyottságának, gyöngeségének, önkínzásának. Ezt a lelki életet élik az ő csöndéletei és tájképei - így él bennük az anyag. Halálról és föltámadásról, eredendő bűnről és megváltásról, pillanatnyi döbbenetről és örök életről beszél bennük az anyag - Michelangelo utolsó ítéletének édestestvérei az ő képei. De más ez, mint Puvis de Chavannes antikizáló természet-vallása, a modern ember magára öltött görögös serenitása, 3 3 a primitív vallásos élménnyel való játékos-elégikus enyelgése! A differenciálatlan vallásos élményű primitív embernek legeslegelől említett konfliktusát a művészettel ma csak Cézanne oldotta meg: ez az ember, aki a maga differenciálatlan vallásos élményét bele tudta vinni a természet minden jelenségébe, a legegyszerűbbe, legalázatosabba is. Aki ugyanazzal a szent áhítattal festette a „lelketlen" anyagot, mint a középkori festők szentképeiket. Áhítattal - és fájdalommal, gyötrődve, furoréval. 3 4 A szeretet, mely benne a természet iránt élt és kiáradt a művészetbe, lobogó, elragadó érzés volt, mint Szent Ferencé; a beuroniaké a kontemplatív „amor Dei intellectualis". 35 Lehet, hogy emez magasabb rendű lelki diszpozíció; de távolabb esik a művészettől. Cézanne művében jobban magunkra ismerünk, sorsunkra, életünkre, mint a beuroniak impasszibilitásában. 3 6 * Még volna miegymás följegyeznivalóm. Hogy az elvek mellett, amelyeket kifogásoltam, vannak a beuroni művészetnek jelentékeny és értékes eredményei. De hisz ez természetes. A művészi temperamentum a félreértések és rosszul alkalmazott princípiumok mellett is megnyilatkozhat. De nem akarom azt a látszatot előidézni, 183
