Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

46 lődése a ma elfogadott tételek szerint. A benső erő, mely mindig együtt jár az anyaggal, kiválasztja az anyagnak fejlődésre hivatott részét, s a kiválasztás folytán az anyag a környezet közvetlen hatása alá kerül. Most már az anyagban magában s a környezetben működő erők kölcsönös egymásra hatása kezdi meg működését, mely létrehozza az egész fejlődés fázisait. Ujabb és újabb kikülönülés, újabb és újabb kölcsönhatás igazolják magát a törvényt. A külső hatás tulajdonképpen azonban megelőzi a kiválást, azazhogy annak lényeges közreműködője, de a fejlődési működése a kiválással kezdődik. Spencer legnagyobb ereje, az evolúció tanának legnagyobb hatása azonban a pszichológiában érvényesül. A pszichológiában századok óta ő az első, aki előrelép, aki tulajdonképpen belehatol a pszichológiai kutatás lényegébe, s e tekintetben nincs is előzője. 1855-ben megjelent Principles of Psychology című művében történik meg e törvények lélektani alkalmazása, úgy, ahogy később egész szintetikus filozófiai rendszerének kifejlődésében látható. A környezet — environment — és a lélek egymáshoz való viszonya szabja meg a lelki fejlődés rendjét. Comte-tal és Stuart Mill-lel szemben az egyén vizsgálata mellett a főfigyelmet a faj felé irányítja. így kerüli ki a lélek működésének csupán a környezet hatásával való egyoldalú magyarázatát. Az ember természete az, amit nem lehet szem elől téveszteni a lélek és a környezet egymásra való hatásánál. A gondolkodás formáit a fajtól kapjuk, már születésünk alkalmával megvannak bennünk, a bennünket megelőző nemzedékek által szerzett s bennük gyökeret vert, lényükké vált hagyományokból pattanva ki. E törvény legtökéletesebb alkalmazását Taine-nél találjuk, aki miliőelméletében fejti ki annak minden tényezőjét, a fajt, az öröklést és a környezetet. A társadalom életét is a fejlődéselmélettel magyarázza Spencer, mert szerinte a társadalom mint szerves lény éppúgy fejlődik, mint maga a szerves élet vagy mint maga az egyén, erőszakos változás nem történhetik benne, az evolúció törvényei szabályozzák, s az egyénektől, az egyének természetétől, e természet lassan végbemenő változásaitól függ. Emellett Spencer megadja a módot s utat mutat törvényének a tudományok minden ágában való alkalmazására. Ő maga többek között nemcsak a pszichológiának, biológiának, társadalomtudománynak, hanem az esztétikának, etikának, neveléstudománynak is új alakot ad. Ily módon ő a filozófiát még biztosabb alapon, mint Comte, az összes tudományok foglalatává teszi, amely mindegyiknek irányt mutat, mindegyiket táplálja azon tapasztalatok segítségével, melyet ezek a filozófia számára szereznek. A filozófia ezzel megszűnik önálló tudomány lenni, útja nem tér el a többi tudományoktól, s bár nagy problémái megfejtve nincsenek, és nem is lesznek soha, működésének terét megtalálja a többi tudományok, az összes eredmények összefűzésében. E munka megkönnyítésére ő maga osztályozza is a tudományokat olyan módon, mint ahogy ma már mindenütt tanítják és hirdetik a tudományok csoportjait, egymáshoz való viszonyukat.