Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

47 Spencer hatalmas tanításai, melyekkel úgyszólván a filozófia archimedesi pontját találta meg, ahonnan azt sarkából kidöntötte, nem maradtak nagy követők nélkül, s közvetlen hatásuk az egész korszakon, az egész társadalmon érezhető. Taine, Ribot, Grant Allen, Pilo Mario és annyi mások mind az ő tanításaiból fejlődnek ki. Ribot az átöröklés tanát fejti ki, Grant Allen és Pilo Mario az esztétikát teszik pozitívvá; mindegyikük közt azonban kétségkívül a legnagyobb Taine, Spencer tanításainak legméltóbb magyarázója és alkalmazója a faj életében és különösen a művészetek fejlődésében és történetében. A három őserő: a faj, a környezet és az időpont Taine által adott elmélete Spencer nélkül el sem képzelhető. A nagy gall oroszlán eredeti szelleme, a művészetek fejlődésébe való mély belátása legméltóbb kifejtője a spenceri eszméknek, s azok hatása, különösen a művészetek magyarázatát illetőleg, ma leginkább érezhető. Általában azonban Spencer tanításai ma még inkább sejtelemként élnek a köztudatban, s nem mint általánossá vált közkincs. Spencer nem korának gyermeke, ő tisztán az eszmék fejlődéséből, az eszmék világából emelkedik ki, tanításainak tehát időre van szükségük, amíg minden réteget áthatva, úgyszólván sajátunkká, saját meggyőződésünkké válva, önmagunkból nyerjük a magyarázatot az általa fölvetett kérdésekre. Az élet törvényeinek kutatásában merült el szelleme, az észt a földhöz kötötte, megszorította és megzabolázta, kijelölte számára a határokat, maga azonban bírta ama legendás hét mérföldet lépő csizmákat, amelyekkel ő századokon, elkövetkező nagy, az ő szellemi bélyegét magukon viselő gondolkozási korszakokon lépett keresztül. KAFFKA MARGIT: VERSEK (Lampel Róbert kiadása) Egy hófehér, szűzi tisztaságú könyv került a könyvpiacra. A szerzőnőről részünkről alig tudunk közelebbit, de viszont ez a tudatlanság kárpótlást nyújt az elfogulatlan vélemény szabad megalkotásánál. S ez nemcsak haszonnal, de élvezettel is jár Kaffka Margit verseinek olvasásánál, oly élvezettel, melyet csak az igazi poézis kristálytisztán felbuggyanó forrása szerezhet meg, a lélek bensejében élő művészet erőteljes érvényesülése, a színes álmok s rajongva dédelgetett ábrándok verőfénye, mindaz, ami valami tisztább, érintetlen élvezetbe ringat. Szemmel kísérve a lélek mélyéből kibontakozó hangulatok útját, egy fehér női kéznek bársonyos simasága, nőies lágysága az, amely megillet, mosolyos, bájos könnyedséggel vezet át a borús sorokon, hogy aztán kacagva, fölcsillanó örömmel szólja elénk a következő lapon a maga külön világából tépett, selymes virágait. A magyar levegőnek és a mi külön magyar napunknak a tüze izzik ilyenkor soraiban, nem félti napernyővel a Búzavirágokat (a verskötet egyik ciklusa), hadd nőjenek azok szabadon, s ha át is ülteti őket, gyöngéd keze nem veri le