Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

45 különösen Spencer Herbert. Comte a pozitív filozófia atyja, akivel szemben azonban sok tekintetben foglal állást Spencer, eszméi legjobban Stuart Millben tükrözik a természetes és törvényes, a gondokozás fejlődéséből érthető megelőzést. A nagy logikus és nemzetgazda előkészítője a végtelenség bennünket illető részének lefoglalásában Spencernek. „Az emberi tapasztalat nemcsak mértéke, hanem határa is önmagának." Darwin természetes kiválás — natural selection — elmélete, a legcélszerűbb alak fönnmaradásának vallása mindenre vonatkoztatott érvényességét az evolúció nagy tanában Spencerrel éri el. Mindegyikük közt ő a leggazdagabb, mert legjobban közelíti meg az eszmét, a határok lehető kiteijesztését. A világ megismerhetetlen lényege a megismerés erejével neki juttatta a legtöbb földbirtokot ebben a területben, s oly nagy volt az, ameddig szemével ellátott. Mint vérbeli pozitivista, a legelemibbnél kezdi, alulról megy fölfelé, s a dolgok hasonlósága és különbözősége alapján történő megismerésünk, a viszonyokból eredő gondolkozásunk tételével nyitja meg az ajtót az evolúció tanához. E tételt már Platón határozza meg, s mint legelemibb, nem szolgál ugyan kiindulópontul Spencer filozófiájához, de lényeges része annak az okok kutatását illetőleg a megismerés határainak megszabásában. Minden dolog ősokának, az ész, az idő, a tér, az érzet, a mozgás és erő lényegének megismerhetetlensége kényszerít a határok megvonására. Alapul csak egy szolgál, az erő megmaradása, mellyel karöltve jár az anyag megmaradása is. Anyag soha el nem veszhet, tehát erő sem szűnik meg soha. A kettőt egymástól elválasztani nem lehet, erő nincs anyag nélkül és viszont. Bennük van a mozgás, mellyel a változások végbemennek. E változások a fejlődés: evolúció és a bomlás: disszolúció. Így jut el a spenceri filozófia legmagasabb tételéhez, ahhoz, melyen egész mivolta alapul, reámutat a működésre, melyet kutatnunk kell. Bár maga a lényeg, az erő, anyag és mozgás megismerhetetlen, bár az erő és anyag fontossága nem tapasztalati, hanem észtörvény, itt kell keresni a működés terét, s ha megtaláltuk titkát, a törvényekkel éppúgy dolgozhatunk, mint a villamosság vagy a mágnes törvényeivel, amelyeknek lényege pedig tulajdonképpen szintén ismeretlen. Mert a fejlődésnek törvényei vannak, kizárnak minden véletlent, s érvényük uralkodik az egész mindenségen, a mindenség keretén belül a természet egész világában, az organikus és anorganikus világban, így természetesen az emberiség fejlődésében és életében is s annak minden egyes tagjában, az egyes emberben. A mindenségnek ilyen szemmel való nézése, az egyetemesnek ily teljes áttekintése volt csak képes a természet törvényeinek reális alapon való felállítására s e törvények megállapítására minden vonalon. A kiindulást a biológia szolgáltatja. Innen történik meg aztán az átvitel minden irányban. Itt a legérzékelhetőbb alap a fejlődés két végpontjának megállapítására, melyek: a legegyszerűbb és a legfőbb fejlődés. Az első az anyagok találkozása, a másodiknak tényezői a kikülönülés és a határozottá válás. A fejlődésnek ezt a legmagasabb fokát mutatja például a világ kifej-