Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
44 rülő gondolkozásnak, az élet és természet kutatásának munkájában új medret hasít csákányával, zajtalanul, a gondolkozás szent csarnokában élve, magáról az életről jóformán megfeledkezik abban a régióban, ahol az élet törvényeit keresi. Az elvonult bölcs, aki keresi a kivezető utat az emberi gondolkozás boldogulásához, szerényen, mint egy puritán szent vonul magába, s dolgozik nagy művén. „Hasonlít a bölcs a vízhez, mely minden lénynek használ, akarva senkinek sem árt, és magamagától, ellenkezés nélkül a legalacsonyabb, legszerényebb helyet foglalja el, mely senkinek sem kell" — mondja Lao-ce, a Kr. e. 700 évvel élt bölcselő. A végtelen szellemi előrehaladás, mely oly fontos, mint a természeté, felölel magába mindent, egyre gazdagszik és nő, s belőle élünk mindannyian. A fejlődésnek ezt az összességét foglalta magába Spencer, hogy minden benne legyen, ami tudás. Ami volt és van, hogy önmagában földolgozva, fölemésztve kisugározza azt, mint a nap a fényét és melegét, hogy láthassunk mellette, hogy táplálkozzunk belőle mindannyian. Csak így lehet nagy munkáját megérteni, amely nem irány, hanem az egész emberiség gondolkozásának, e gondolkozás fejlődésének, magának a természetnek és életnek a foglalata, mindennek közepén áll, mindent összefoglal, s a filozófiát az összes tudományok fölé emeli, nem különválasztva, de szoros összefüggésben valamennyivel. A Synthetic Philosophy világfelfogása az egyetemes tudásnak, annak teljes eszmei foglalata. A renaissance legnagyobb gondolkozója, Giordano Bruno világgá kiáltja a végtelenség gondolatát, Spencer Herbert megszabja a határokat a végtelenségben. Hatalmas hegyen áll, s éles szemével innen szemléli a horizontot, s maga körül fordulva kiméri a határt, amely a mienk. Ez egész filozófiájának, nagy rendszerének alapja, e körön belül földolgoz mindent, amire emberi erő, emberi elme és egy hosszú élet képes. Még nem volt bölcselő, aki jobban érezte volna az emberi ész határait, munkájának, vizsgálódásának terét, s e tényből sarjadzik ki az ő nagysága, az újkor egész filozófiájának működése. Erős kézzel megragadja az emberi agyat, visszakényszeríti azt a koponya csontfalai közé, ahol az érzékek segítségével az érzékelhető, tapasztalati világ központja lehet azokkal a szerekkel, melyek a megismerhető megismeréséhez segítik, de egyszersmind el is tiltják a határon túl lévő vüágtól — az égbe nem lehet feljutnunk, nincs kábel, amely odavezetne. A természet és történelem élete és fejlődése — ebben minden bennfoglal tátik —, e fejlődés menetének vizsgálata az a birodalom, mely a mienk, amelynek megismerése kutatásunk tárgya lehet. A természet tüneményeinek mindenütt érvényesülő változhatatlan törvényei — les lois naturelles invariables — nemcsak megszabják birodalmunk határát, hanem egyedül vannak hivatva az emberi megismerésnek kihívására. Az újkor filozófiájának, a pozitivizmusnak ez a nagy gondolata, mely a szellemi világ törvényeinek kutatására is megadta a helyes módot, hajtja munkára Spencert. Elődei — bár benne minden filozófus megvan —, Comte és Stuart Mill az új rendszernek első apostolai, annak igazi fölépítői azonban Darwin és
