Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

351 lett lejtik a táncukat. Ebből a keveredésből fog majd megszületni a Nő, akit a minden kultúrában megfürdött, jóllakott és megcsömörlött Beards­ley álmodik, a Nő, aki egyszerre bacchánsnő, hetéra és szűz, és akinek unokája majd a Watteau és Fragonard idején megy vissza a természethez újra keresni Bacchust, Pánt, a szatírokat, hazugul, fásultan, idegbetegen. És keresi ezt a nőt Beardsley a középkorban, a Botticellikben, szentekben és mártírokban, keresi Utamaróban, Watteau-ban, Fragonard-ban, a XVIII. század kis metszőiben, felhajszolja a XVIII. század íróit, és felhajszolja a nőket, a Ninon de Lenclos-kat, Maintenonokat, Dubarrykat, Pompadouro­kat 4 — és kavarog előtte ezen az őrült éjszakán minden, aminek csak köze van a Nőhöz, amelyet ő fog éltetni. És itt van Salome, 5 aki feltépi a Joha­nan halott ajkait, rájuk mered üvegesedő szemekkel, és kaijai úgy bújnak ki a fekete lepelből, mint a kígyó a lomb alól. Kidülledt mellel, szétpattant fűzővel megy előre Messalina, a nagy nő, akinek léptei alatt reng a föld. Itt van Volpone asszonya, hatalmas combjaival, vastag csípőivel, s kábult mosolya váija Ámort. 7 A Lady with the rose, 8 — talán a legszebb rajza Beardsley-nek — hogy kínálkozik, nyílt arccal, szétváló ajkakkal, s mellette Ámor, akinek kislánycombjai vannak, s öreg arcában és tekintetében min­den elrontott éjszakája, minden sorvasztó perverzitása e világnak; maga a démon de la perversité. 9 Itt vannak: the Wagnerites, 1 0 elomló, gömbölyű vállak, csupa hús mindenfelé, a Trisztán-muzsikára rezgő testek, megfü­rösztve nehéz illatban, fullasztó levegőben. Itt vannak a marionett-komé­diások s a halott Pierrot és vele Colombine, Pulcinella, Arlequin, Rosa­linde 1 1... És itt van a limai csodálatos szűz, Santa Rosa, Lima virága, 1 2 aki Fernando de Floreshez ígérkezik, a mennyegző reggelén megöntözi magát jó illatú parfümökkel, megfesti ajkait, magára ölti nászruháját, rózsákat tűz elomló hajába, s kimegy nem messzi Limától egy kis dombra, letérdel, s gyöngéden rebegi Miasszonyunk nevét — s az ég királynője leszáll hozzá aranykoronával a fején, fényességes ragyogással, homlokon csókolja Santa Rosát, s az égbe viszi. És szállnak, szállnak összeölelkezve, s magasra száll velük az édes mirhaillat és tömjénfüst, mely áthatja, tikkadttá, részegítővé teszi ezt az egész walpurgis-éji víziót minden nőivel, virágaival, zsolozsmái­val, vonalaival és formáival egyetemben. Határozott, precíz, halálos biztosságú vonalak cikáznak át ezen a káo­szon, és ez a nagy biztosság még kihívóbbá teszi a blaszfémiát s a fölény még ördögibbé az idegek vad játékát. Vonzó, csábító, megejtő művészet ez, minden virágokkal ékes, minden drágakövekkel ragyogó és minden par­fümökkel Ülatozó. Megejtő misztikummal, buja misztikummal van kipár­názva, süppedékes és puha, s oly jólesik elmerülni benne, mert ez az elme­rülés hasonlatos a nagyon meleg, nagyon bágyasztó és kábító öleléshez. Démoni művészet ez, tiszta satanizmus, a fekete és a fehér szín s a vékony vonal sátánik us kultusza. S a kultusz papja, Beardsley, hogy ütött az óra, katolikus hitben vált meg az élettől, bocsánatkéréssel, és tüzet imádkozott le e művészet legvak­merőbb — de tán legszebb — lapjaira.

Next

/
Thumbnails
Contents