Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.
Nyomtatásban megjelent írások
351 lett lejtik a táncukat. Ebből a keveredésből fog majd megszületni a Nő, akit a minden kultúrában megfürdött, jóllakott és megcsömörlött Beardsley álmodik, a Nő, aki egyszerre bacchánsnő, hetéra és szűz, és akinek unokája majd a Watteau és Fragonard idején megy vissza a természethez újra keresni Bacchust, Pánt, a szatírokat, hazugul, fásultan, idegbetegen. És keresi ezt a nőt Beardsley a középkorban, a Botticellikben, szentekben és mártírokban, keresi Utamaróban, Watteau-ban, Fragonard-ban, a XVIII. század kis metszőiben, felhajszolja a XVIII. század íróit, és felhajszolja a nőket, a Ninon de Lenclos-kat, Maintenonokat, Dubarrykat, Pompadourokat 4 — és kavarog előtte ezen az őrült éjszakán minden, aminek csak köze van a Nőhöz, amelyet ő fog éltetni. És itt van Salome, 5 aki feltépi a Johanan halott ajkait, rájuk mered üvegesedő szemekkel, és kaijai úgy bújnak ki a fekete lepelből, mint a kígyó a lomb alól. Kidülledt mellel, szétpattant fűzővel megy előre Messalina, a nagy nő, akinek léptei alatt reng a föld. Itt van Volpone asszonya, hatalmas combjaival, vastag csípőivel, s kábult mosolya váija Ámort. 7 A Lady with the rose, 8 — talán a legszebb rajza Beardsley-nek — hogy kínálkozik, nyílt arccal, szétváló ajkakkal, s mellette Ámor, akinek kislánycombjai vannak, s öreg arcában és tekintetében minden elrontott éjszakája, minden sorvasztó perverzitása e világnak; maga a démon de la perversité. 9 Itt vannak: the Wagnerites, 1 0 elomló, gömbölyű vállak, csupa hús mindenfelé, a Trisztán-muzsikára rezgő testek, megfürösztve nehéz illatban, fullasztó levegőben. Itt vannak a marionett-komédiások s a halott Pierrot és vele Colombine, Pulcinella, Arlequin, Rosalinde 1 1... És itt van a limai csodálatos szűz, Santa Rosa, Lima virága, 1 2 aki Fernando de Floreshez ígérkezik, a mennyegző reggelén megöntözi magát jó illatú parfümökkel, megfesti ajkait, magára ölti nászruháját, rózsákat tűz elomló hajába, s kimegy nem messzi Limától egy kis dombra, letérdel, s gyöngéden rebegi Miasszonyunk nevét — s az ég királynője leszáll hozzá aranykoronával a fején, fényességes ragyogással, homlokon csókolja Santa Rosát, s az égbe viszi. És szállnak, szállnak összeölelkezve, s magasra száll velük az édes mirhaillat és tömjénfüst, mely áthatja, tikkadttá, részegítővé teszi ezt az egész walpurgis-éji víziót minden nőivel, virágaival, zsolozsmáival, vonalaival és formáival egyetemben. Határozott, precíz, halálos biztosságú vonalak cikáznak át ezen a káoszon, és ez a nagy biztosság még kihívóbbá teszi a blaszfémiát s a fölény még ördögibbé az idegek vad játékát. Vonzó, csábító, megejtő művészet ez, minden virágokkal ékes, minden drágakövekkel ragyogó és minden parfümökkel Ülatozó. Megejtő misztikummal, buja misztikummal van kipárnázva, süppedékes és puha, s oly jólesik elmerülni benne, mert ez az elmerülés hasonlatos a nagyon meleg, nagyon bágyasztó és kábító öleléshez. Démoni művészet ez, tiszta satanizmus, a fekete és a fehér szín s a vékony vonal sátánik us kultusza. S a kultusz papja, Beardsley, hogy ütött az óra, katolikus hitben vált meg az élettől, bocsánatkéréssel, és tüzet imádkozott le e művészet legvakmerőbb — de tán legszebb — lapjaira.
