Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

271 mind a kettő. Ami történik benne, azt már mindenki ismeri; a legnagyobb újdonsága az, hogy a második felvonás végén néhányan dalt mondanak és táncolnak a bokáról. És mutogatják is a bokáikat. A bokanóta előtt és után az történik, hogy egy Chabal nevű törvényszéki elnök eljárogat egy kokotthoz, aki a bohózati szabályok szerint természetesen kétlaki: szőke és barna, tisztességtelen és tisztességes. Chabal családapa, akinek lánya is van; a leány a harmadik felvonás végén természetesen férjhez megy egy fiatal ügyvédhez, akihez három felvonáson át nem adják oda. Azután van egy menekülő bádogoslegény és egy kergető rendőr, van egy csomó aranyifjú és kisebb stílű kokott; mindezek jönnek-mennek, kétségbeejtően átlátszó tévedéseknek esnek áldozatul, vicceket adnak le, egyszóval tömörülnek egy három felvonásos, igen rossz francia bohózatnak kitöltésére. Ez minden. * Kéroul és Barré bohózatán sokat kacagott tegnap este a Vígszínház közönsége, ami nem a darab érdeme, hanem inkább a Vígszínház közönségének ízlésbeli hőmérője. A bohózat nyújtott annyit a kokottériából, hogy az a színházlátogató, aki egyéb csemegére nem áhítozik, megtalálta benne a magáét, de a pikantéria finomságát, az ötlet szellemességét, a művészi elem burleszkségét, amelyből pedig bőven szokott telleni a francia szerzőknél, a kritikai szemlélődés nagyítóüvegén nézve sem találunk e darabban. Az előadás és a rendezés kitűnő volt. Hegedűs és Góth, a két főszereplő művészi előadásukkal szinte felemelték a darab nívóját, Vendrey, Tapolczai, Balassa, Tanay, Fenyvessi, Bárdi, Győző, Sarkadi segítettek nekik az összjátékban. A nők közül Varsányi Irén, aki egy kokott kettős szerepében játszott, volt az est hősnője. Sok sikkel s a temperamentumváltozás lelelményességével állította elénk a kokott kétlaki szerepét. Kész Rózsi, Kiss Irén, Csáki Irén, Pécsi Paula kisebb szerepeket játszottak. SEBES HAJTÁS AZ AKADÉMIÁN (Wilde és Maeterlinck a Színművészeti Akadémián; szombat este adták a Salomét és A hívatlan vendéget Molnár László rendező tanár betanításával) Vajon nem büntetik-e meg a színészek akadémiáját sebes hajtásért? Mert szédítően rohan, megelőzi a Nemzeti Színházat, a Tháliát, egész Magyarországot, sőt Nyugat-Európa igen tekintélyes és nagy országait. Soha üyen akadémiát, amely így nekirugaszkodott volna. Mért gúnyolják hát még mindig akadémiának? Még ma is, Maeterlinck és Wilde színre hozatala után. A nagy est csakugyan elmúlt szombaton, és nem dőlt össze Magyarország, nem dőlt össze az akadémia, nem lett modernebb Váradi Antal,

1 és nem dőlt össze a Thá-