Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

212 kes, csak lássunk egy jó, igaz és erős dolgot. Megfelel-e a zsűri saját külön ízlésének? Az mellékes, csak lássunk valami elragadtatást, tüzet, forrongó lélek kitörését, izzó érzésnek formába szorítását; vagy intimitást, közvetlenséget, egyszerű megilletődést, keresetlen szépséget. Ó, boldogtalan zsűri, boldogok a kisigényűek. Akik be tudják érni annyi delektáló varietásszal,

2 hogy Munkácsy Mihály egyik öblös székben a jobb lábát teszi a bal fölé, a másik öblös székben a bal lábát teszi a jobb fölé, a harmadik öblös székben a két lábát egymás mellé teszi;, aztán vannak itt Munkácsyk, nekidühödt titánok, gémlábú sasok, oroszlánfejű csodalények, vannak görög oszlopok, festőskatulyák; Munkácsy amint fest, Munkácsy amint pihen, Munkácsy amint rosszul van — csak éppen az nincs, amiről néhány sorral följebb volt szó. Szobor, igazi szobor, plasztikai gondolat, amelynek formáiból sugárzó élet a Munkácsyval való foglalkozásra hangolja a lelkem és gondolkodásom. Tán mégis akad. A Teles Edéé és Pogány Móricé

3 semmi esetre sem. Ez típusa a skatulyás építészetnek és az öblös karosszékbe ragadt oroszlánfejű titánnak. Annyi lépcső van rajta, hogy az ember beleszédül abba a rengeteg egyenesbe és hegyes sarokba, amik Munkácsyt a profán megközelítéstől védik, mint Csipkerózsikát. És csak laposabbra, minél laposabbra, hadd folyjon széjjel az egész a földön. Rideg dolog ez, nincs benne szív, sablonos az ásításig, száraz, unalmas, kellemetlen, beállított, lapos, az a bizonyos megölő közepes. - Tóth István

4 két karosszékes Munkácsyval van itt. Mit gondolnak, mi a különbség a kettő között? Az egyiken a karosszék karja egészen teli van, a másikon a karosszék karján lyuk is van. Hajói emlékszem, még a lábakat sem cserélte föl: a jobbot a bal fölé, a balt a jobb fölé stb. — Holló Barnabás

5 : ugyanaz, mint Tóth István és a többi: sablon. — Pásztor János

6: formátlan, monumentalitást a brutálisban kereső és meg nem találó, a szószba beleragadó, merésznek látszó nem újság, erőltetett, inaszakadt, pózoló és nagyképű dolog. — Ligeti Miklós: a gyöngeségek gyöngesége, maga a formátlan formát öltött megtestesült erőtlenség, gondolat- és érzésszegénység, egyike a legszomorúbb valamiknek. - Radnai Béláé

7: fogalomzavar egyszerűség, keresetlenség és szegénység, üresség között; ez különben is keresett, mintha a fotográfus előtt ülne; ami fő: érdektelen és sablonos. — Istók János

8: szivarskatulyán menüett. — Margó Ede

9: erőszakos és erőltetett. — Mindezek közt a legeltérőbb, a legönállóbb Kallós Edéé, mely valamennyire megközelíti azt, amit a Munkácsy-szobortól várunk. Elevenség, élet van benne, ez a Munkácsy csakugyan piktorember és ember, nem felhúzott titán. Nagy hibája, hogy csak egy-két oldalról van meg a kellő hatása, másfelől abszolút bevehetetlen. Mindegy, az ilyesmin lehet segíteni; egyébként ez a szobor már olyan nívó, hogy ha jobb van nála, attól megtagadni a megbízást csak igazságtalansággal lehet. Mindent összevéve, ezek között a pályaművek közt is van egy-kettő, melyben feltör a kvalitás, ami azonban a felét jellemzi, az pusztán mesterségbeli készség, s ezért is egyforma valamennyi. Ezek az emberek ott tarta-