Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

211 égni fog a gáz a fáklyában) forradalmi szobrásza;

1 és Karlovszky Bertalan, aki mint miniatürista kiválóan hivatva van arra, hogy monumentális hatást kereső szoborművek sorsa fölött döntsön. A többit hagyjuk. A döntés? íme: a pályabíróság a megbízást a pályázó művészek egyikének sem adhatja ki. „A pályabíróság e határozat hozatalánál a legmagasabb mértéket alkalmazta, s abból indult ki, hogy mikor az OMKT által gyűjtött pénzen, a magyar művészet csarnoka előtt egy Munkácsynak akarunk szobrot emelni, olyan feladattal állítjuk szembe a művészt, melynek megoldásába ihletének, tudásának, szívének és becsvágyának egész súlyát bele kell fektetnie, mert csakis így alkothat a Mester emlékéhez igazán méltó művet, mely mindenkiben, aki csak látja, őszinte gyönyörűséget kell hogy keltsen. Ezt a törekvést, ezt az ihletet, s ezt a becsvágyat a pályabíróság a pályaművek egyikében sem találván meg, a pályázatot egyhangúlag meddőnek mondotta ki." Ebbe a halálos ítéletbe, a kiváló pályabíróság eme kiváló határozatába a huszonnégy pályamű között huszonháromnak a megalkotója zavartalan lelkiismerettel belenyugodhat. Egynek azonban nem szabad megnyugodnia. (Később lesz róla szó.) Mert a pályaművek átlagos nívója igen alacsony, a szegénység igen nagy az eredetiségben és gondolatban, s majdnem valamennyi pályázó egy húron pendül. Munkácsyra gondolván alig jut eszükbe egyéb, mint egy jó öblös, kényelmes karosszék, melybe belemintáznak egy elnyúlt emberi testet, tetejére a Munkácsy karakterisztikus bozontos fejét; az elnyúlt emberi testnek kezébe adják a palettát és az ecsetet, alája raknak építészeti rész gyanánt egy sereg lépcsőt és skatulyát, s esetleg némi látszólagos összefüggésbe hozzák az egészet Jézus Krisztussal. Itt azonban már Jézus Krisztus sem segít, mert ezek a Munkácsyk olyan egyformák és olyan egyformán gyöngék, hogy ember légyen, aki legtöbbjük között különbséget tud felfedezni. Egy szoborgondolat, egy a lélelkből jövő őszinte hang, egy erősebb hatás, bátrabb nekilendülés, valami újnak keresése, a dolgok szerves összetartása, végiggondolása, Munkácsy ban az embernek vagy a művészetnek megértése, közvetlenség, egyszerűség, természetesség, póztalanság - hol van ilyen? Hát csakugyan lehetséges, hogy ennyi ember közt ne akadt volna egy se, akit egy művészembernek állítandó szobor gondolata annyira tudott volna lelkesíteni, hogy megilletődve, szeretettel s a mintázandó alakra való gondolás közben megtermékenyülve látott volna neki a munkának? Hát csak azért pályáztak, mert az esetleges megbízás kecsegtette őket, egyéb érzéssel nem volt dolguk, mikor elsők akartak lenni? Hiszen mégiscsak más probléma egy művészembemek állítandó szobor, mint Zrínyi Miklós vagy Pálffy János. Azt lehet, hogy nem érzi ma a művész, de hogy a véréből való vér, a lelkével rokon lélek ne ihletné meg, ne kényszerítené, hogy természetes és igaz legyen, ha ilyenkor sem tud felmelegedni, nem tud valami elfojtott s a hivatalos szárazságokból száműzött eredeti gondolatot vagy érzést kiadni - akkor a világnak micsoda szobrát fogja megcsinálni bensőséges érzéssel, szeretettel, lélekkel és szabadsággal? Megbízatás? Az mellé-