Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

203 gazdája ez urak közt. A magyar színikritika képe, mely nem kevésbé érdekes a magyar műkritikáénál, aszerint alakul aztán, hogy e föltevések mindegyikére milyen arányban helyezkednek el a magyar színházi kritikusok. BACCARAT A Vígszínház újdonsága Budapest, január 31. Henry Bernstein három felvonásos színműve, a Baccarat, valószínűleg sok közönséget fog vonzani a Vígszínházba, melynek csakugyan régen volt már ilyen slágernek született darabja, mint ez. Párizsban, a Gymnase Színházban tegnapelőtt játszották százhuszadszor, de alighanem nálunk is hosszú ideig fogja izgatni az idegeket a „Baccarat"-nak magyarított „La Rafale". Izgalom ez a darab elejétől végig, boszorkányos ügyességgel egymásra rakott hátborzongató jelenetek sorozata, tendenciájához és kegyetlenségéhez következetes a végletekig és a kellemetlenségig, s úgy fejeződik be, hogy az ember nyomban nem tudja, vajon rendőri riportot olvasott-e, vagy valami fényesen megírt Ohnet-darabnak volt a szemtanúja. A Baccarat jobb mind a kettőnél; nem Ohnet-darab, csak igazi francia, szédítő színpadi ismerettel és bravúrral megszerkesztve, de élő húsból és vérből való emberek vannak benne, akikben éppen az a jól megfogott vonás dominál, hogy akármilyen előkelőek is, akármilyen címet viselnek, ember voltuk minduntalan ott lábatlankodik mellettük, és elejti őket; nem rendőri riport, mert a rendőri riportokban kevesebb tendencia, de több igazság van, amiből következik az is, hogy a rendőri riportok sokkal szelídebb és idegnyugtatóbb drámák, mint ez. Megjegyzendő, hogy a darabnak a kártya ellen irányuló tendenciája nem lóg ki minduntalan, és nem kellemetlenkedik; az embereket mozgató tényezők közt mint egy nem látható rugó szerepel, amely megindítja a cselekményt, s a cselekmény azután sokszor erős megfigyelésre valló pszichológiai momentumok, de nem kis részben a drámai hatást kereső összeütközések révén bonyolódik tovább. A kártya, a szerencsejáték az a szélroham, mely belesüvít az emberek közé, ragadja őket-magával, de mikor már repülnek, mégpedig szédítő gyorsan, akkor igazi ember módra hányják a bukfencet, tragikusan, megindítóan, megrázóan, amíg földhöz nem vágódnak. A dráma miliője a parvenü Lcbourg család otthona. Ide fúj be a szél, s itt viszi végbe rombolásait. Lebourg Charles, egy nemrégiben báróvá vedlett dúsgazdag parvenü a legelőkelőbb arisztokraták közt él, lóversenyre jár, s tőle telhetőleg maga is igyekszik arisztokrata lenni. Ezért adta férjhez a lányát, Heléne-t De Bréchebel grófhoz, akinek pénze ugyan nincs, de van címe, s akit Heléne egyáltalán nem szeret, de látszólag hű hozzá. Ez a hűség ehhez a csúf és kellemetlen alakhoz oly gyanús, hogy csakugyan nem is igaz. Heléne-nek kedvese van, Chacéroy Róbert, kártyából és lóversenyből