Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

196 MODERN TEOZÓFIA Harmónia a mindenséggel. Irta Ralph Waldo Trine

1 Ezzel a könyvvel a spekuláns német kiadók akkora zajt ütöttek, hogy az Athenaeum, amely különben nem nagyon szokott sietni, sietett lefordíttatni, s meglehet, hogy ennek a sietségnek tudható be, hogy Révész Paula fordítása döcögős, nehézkes, sőt nem egy helyütt homályos, de mindenütt kellemetlen s hamisítatlan dilettáns munka. Egyébiránt nem nagy veszteség, ami a fordításból kimaradt, mert a nagy garral hirdetett munka, amely a materializmus reakciója gyanánt föllépett spirituális törekvések egyik produktuma, s melynek legfőbb gondolata, hogy a jó egészség nem egyéb, mint akarat, s a lélek mindenre képes: meglehetősen sekélyes, mindamellett nagyon zavaros filozófiai (?) munkálat, mely részben az evangéliumokból, részben panteista könyvekből hord össze olyan gondolatokat, amelyeket ma már mindenki ismer. Trine a legnagyobb banalitásokat olyan komolyan és nagyképűen tudja előadni, bizonyos újfajta, amerikai kenetességgel, amely sokakat megtéveszt. Az csak természetes, hogy a nagy reklámmal dolgozó kiadócégek Emersonnal

2 állították egy sorba, de ez Emersonnak nem árt és Trine-nek nem használ. MAGYAR MANNHEIMER GUSZTÁV Kollektív kiállítása a Nemzeti Szalonban Az olyan embernek, aki érzi az életet, akinek téma minden, akit minden izgat, aki, mint egy érzékeny, de öntudatos ideg, ezer meg ezer impressziót fog föl, hogy azokat egyénisége, lelke konstrukciója szerint földolgozza, aki látja és átéli a természetet: az ilyen embernek egy Tiziano- vagy Giorgione-kép éppolyan eleven élet, mint maga a nagy természet; az ilyen ember egy Tiziano- vagy Giorgione-képben többet lát vászonra rakott, az idők folyamán megfeketedett festékhalmaznál, s a természet egy darabjában vagy egy emberben többet lát, mint egy kellemes képhez való anyagot. Az ilyen ember kellemetlenül érzi magát Magyar Mannheimer Gusztáv kollektív kiállításán, mert azt találja, hogy az ott összehalmozott képek festője számára Tiziano és Giorgione beütött képei arra szolgálnak, hogy külsőségeiket, feketeségeiket, sőt repedéseiket magáévá tegye, a természetet pedig arra használja, hogy belőle csinos, tetszetős, senkinek sem ártó, de nem is használó képeket hámozzon ki, minél nagyobb számban. A fő az, hogy kép lesz mindenből: a Tiziano- és Giorgione-képek kópiájából, az olasz falukból, az olasz lányokból, gyerekekből, fákból, felhőkből, zivatarból, napsütésből; kép, kelendő, berámázható, tetszetős kép, kedves bútordarab, mely annál stílszerűbb, minél hasonlatosabb az olajnyomathoz. A képgyártás mechanikai munkálatában telt el eddig Mannheimer Gusztáv művészi pályafutásának jó része, s hogy hivatását minél tökéletesebben és