Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

193 e jelenetben elementáris erővel ragadta magával a közönséget. A többi sze­replő megint igen gyönge volt, s még több kellemetlenséget szerzett, mivel Ibsen-darabban franciáskodtak. Després hatására különben jellemző, hogy tegnap egész nap, továbbá különösen a Nóra előadása után és ma Buda­pest-szerte a legnagyobb szenzációként beszélnek az emberek róla. Valósá­gos Després-láz uralkodik. * Suzanne Després tegnap este búcsúelőadásul két darabot játszott; egy három felvonásos drámát és egy egy felvonásos vígjátékot. A Goncourt— Ajalbert-féle La Fille Elisa 1 2 igen szomorú riport-rémdráma, kellemetlenül bárgyú és jelentéktelen. Hivatása az, hogy Després-nek a második felvonás egész folyamán megdöbbentő igazságú némajátékokra, a harmadikban pe­dig három szó elmondására adjon alkalmat. A második felvonásban — az esküdtszéki végtárgyalás alatt — Després-nek egy szava sincs, helyette a vé­dőügyvéd szónokol végig az egész felvonáson. A harmadik felvonás végén, a börtönben, mikor tudatára ébred annak, hogy egész élete e falak közt fog lemorzsolódni, maga elé meredve ejti ki a szót: toujours... toujours... toujours 1 3... Utolérhetetlen mélységes és megrázó dráma volt, amit Desp­prés e pár szóból s a néma jelenetekből csinált. Renard Jules Poll de Ca­rotte-ja 1 4 együgyű kis vígjáték, melyben Després egy vörös hajú hamu­pipőke-fiú szerepét játssza. Csupa báj volt, elragadó kedvesség, csupa szív, s olyan új hangokon szólott, olyan eltérő volt előző alakításaitól, mintha egy más színésznő játszotta volna ezt az alakot. Mindent összevéve azon­ban jobb szerettük volna valami Ibsen-darabban látni megint, mert Després művészetének egyik legszebb része az, ahogy ő az északi mester művésze­tét interpretálja. MODERN AKADÉMIA A XIX. század minden idők legnagyobb korszakaival egy nívón álló kép­zőművészeti produkcióval zárult be. A naturalizmus jegyében megindult legújabb kor a természetnek ismételten való s az előzőeknél mélyebbre nyúló fölfedezésével adta meg a halálos döfést az akadémiának. Az imp­resszionisták azelőtt nem látott oldaláról fogták meg a természetet, újra szerepet adtak az egyénnek a művészetben s a művészetnek az egyénben, valóságos kolumbuszi fölfedezéseik árán a továbbhaladó művészetnek az eddig elképzelhető legtökéletesebb technikát adták a kezébe. Az egyéniség abszolút fölszabadításával, az egyéni stílus létének biztosításával, az össze­tartó erő hatásaképp pedig lépések történtek a kor egységes stüusának ki­alakítása felé. Ezen eredményekkel együtt járt természetszerűleg az ideáknak kitisztí­tása a művészetnek csaknem minden vonalán. A l'art pour l'art öntudatá­nak alapján irodalom, piktúra, építészet, szobrászat, zene, iparművészet,

Next

/
Thumbnails
Contents