Fülep Lajos: Egybegyűjtött írások I.

Nyomtatásban megjelent írások

191 Magyar Mannheimer Gusztáv kiállítását különben, melyen kétszáz ké­pet, rajzot, vázlatot talál együtt az érdeklődő, holnap délelőtt 10 órakor nyitják meg hivatalosan. SUZANNE DESPRES Budapest, január 23. Suzanne Després-nek 1 hívják Franciaország legnagyobb színésznőjét. Meglehet, a legnagyobb egész Európában. Dúsét, mint illik, tisztelettel kivéve a számításból. De ha valaki, úgy ő méltó rá, hogy együtt említsük az olasz tragikával, akinek közelébe eddig csak egy férkőzött, Gertrúd Eysoldt. 3 Ha Duse csoda, akkor csoda Després is, csodának talán még nagyobb, mert francia, a Sarah Bernhardt 4 és a Réjane 5 asszony pátriájának szülöt­te. Amely körülmény, hozzávéve a mellékkörülmények tömegét, majdnem annyira iehetetlenné teszi Franciaországban a dusei értelemben vett szí­nész egzisztenciáját, mint ahogy lehetetlen Mounet-Sullyt, 6 Coquelint 7 vagy Sarah Bernhardt-t Ibsen-darabban elképzelni. Duse mögött nagy szí­nészi kultúra és a továbbfejlődés talaját megtermékenyítő tradíciótömeg van; Després mögött is ott a kultúra, ott a nagy múlt, ott a tradíció, de ez nem segíti őt, ellenkezőleg, ránehezedik, megköti és megfojtaná, ha tudná. De ez az erős állú, kemény arcú asszony áttörte a legyőzhetetlennek látszó akadályokat, s már elindult a vüágot meghódítani, amit ugyan még mindig könnyebb, mint a Sarah Bernhardt Párizsát. Párizs - már az övé, Európá­ban pedig — eljutott egész keletig, mihozzánk. Nem francia ez az asszony, sem a külseje, sem a belseje; a temperamentu­ma, ez a legkevésbé franciás. De nem is német. Egyszerűen egy Ibsenre ter­mett nő, aki nemcsak bevezette Ibsent Franciaországba, hanem egyúttal a legjobb interpretálóval is megajándékozta. Sarah-tól, Réjane-tól, a Comé­die-tól 8 messzebb van, mint Makó Jeruzsálemtől, de Ibsenhez oly közel, mint a mester lelkében fogant alakok. Nem hang, nem szépség, nem fellé­pés, nem Comédie—Burgszínház—Nemzeti Színház-stílus, hanem az, ami­nek Zola mondta: játékának csodálatos egyszerűségében maga az élet. Sőt több ennél, annyival több, amennyivel különbözik Else Lehmanntól. 9 Csupa öntudat, meggondoltság, biztosság; de ez az öntudat nem a clowné és nem Sarah-é, hogy: íme, minden baj nélkül megcsinálom a halál­ugrást, és úgy végigszavalom a L'aiglon 1 0 öt felvonását, hogy hangosabban és kitartóbban már nem lehet; ez az öntudat a lelke erejében biztos művé­szé: ezt akarom, tudom, érzem. Grammokig érzi képességei minden részle­tének súlyát, akarata megteremti az egyensúlyt, tudása a harmóniát és ér­zése a művészetet, mely játéka folyamán percről percre gazdagabban árad belőle. Mivel túl finom és túl egyszerű, s mivel csupa művészet és csak művészet az, amivel dolgozik, nehezen hódol meg neki a közönség, de ha

Next

/
Thumbnails
Contents